Ha valaki február 15-én reggel kinézett az ablakon Mohácson, láthatta, hogy a tél nem adja magát könnyen. Szakadó hó, fagypont körüli hőmérséklet és az a kabát alá bekúszó, metsző szél fogadott minket, ami ellen a dupla réteg ruha is kevésnek tűnt. Szóval a forralt bor idén nem csak afféle hangulati elem volt, hanem a túlélés záloga. A télűzés most nem csak jelképes volt, tényleg volt mit elkergetni.
Miről is szól ez az egész?
A legenda, szerint a mohácsi sokácok azért öltöztek be ezekbe a félelmetes fűzfamaszkokba (a lárvákba) és birkabőrökbe, hogy a mocsárvilágból visszatérve, zajt csapva elijesszék a törököket. Bár ez egy hősies sztori, a valóság inkább a balkáni gyökerű sokác népcsoport ősi télűző, termékenységvarázsló rituáléiban gyökerezik. Akárhogy is, a busó nem csak egy jelmez, ez egy tisztség. A faragott maszk, a kolomp és a kereplő mind azt szolgálja, hogy a zajjal és a látvánnyal megtörjék a sötétséget és elűzzék a telet. Nem véletlen, hogy 2009 óta az UNESCO szellemi világörökségének része.
Aki nem ismerné a menetrendet, Farsang vasárnapja a hatnapos ünnepség csúcspontja. Ilyenkor szabadul el igazán a pokol (a szó legjobb értelmében).
Amikor a szél közbeszól
A hagyomány szerint dél körül a busók ladikokkal áteveznek a Dunán a szigetről, magukkal hozva a telet jelképező koporsót. Ez a momentum jelképezi a partraszállást és a város „elfoglalását”.
Aki a látványos dunai átevezésre várt, annak idén sajnos be kellett érnie a parton zajló eseményekkel. A szél olyan durva volt, hogy biztonsági okokból lemondták a csónakos átkelést.
A Kóló téren kezdődik minden
Bár a legtöbb turista a főtéren tömörül a kordonok mögött, mi idén is maradtunk a bevált receptnél, a Kóló térnél. Ha jót akartok magatoknak, ti is itt kezdtek. Itt nincsenek kordonok, itt tényleg együtt lehetsz a busókkal. Ahogy ott gyülekeznek a csoportok, ahogy szórják a lisztet, és ahogy a gyerekek kicsit félve, de kíváncsian méregetik a bundás alakokat – na, ez az igazi élmény. Itt még megmaradt a közvetlenség, és simán belefér egy-egy közös fotó a busókkal.
Itt gyülekeznek a csoportok, és itt látszik igazán a készülődés intimitása. Beállhatsz közéjük, kapsz egy baráti hátba veregetést, vagy éppen egy adag lisztet a nyakadba. Nincs az a fojtogató tömeg, mint a Széchenyi téren, és sokkal közvetlenebb az egész hangulat.
A téren nem csak a busók gyülekeznek, hanem a feldíszített szekerek és traktorok is. Volt minden a népi motívumoktól kezdve a vicces, néha kicsit polgárpukkasztó installációkig. Ez a fajta kreativitás adja meg a menet dinamikáját – látszik, hogy minden csoport hónapokat készül a saját „járművével”.
Délután kettőkor indul meg a menet a Kóló térről a főtér felé. Ez a leglátványosabb rész. Ágyúk dörögnek, szekerek gördülnek, és több száz busó vonul végig az utcákon kereplőkkel és kolompokkal.
A koporsó vízre bocsátása
Ez az egyik legszimbolikusabb pillanat. A busók egy díszes koporsót visznek le a partra, ami nem mást jelképez, mint magát a telet. Ezután kompra szállnak vele, majd a folyó közepén ünnepélyesen vízre bocsátják. Ahogy a sodrás elviszi a koporsót, úgy távozik a városból minden rossz, a sötétség és a fagy.
A máglyagyújtás
Már napközben elkezdik összehordani a gyújtóst a Széchenyi tér közepén. Ez nem egy kerti tábortűz. Egy hatalmas, több méter magas gúlát építenek, aminek a csúcsára rögzítik a szalmabábút, ami az óesztendőt, a telet, a betegségeket és a közösség összes búját-baját jelképezi.
Mielőtt meggyújtanák a máglyát, a busók és a sokac népviseletbe öltözött lányok, asszonyok hatalmas kört formálnak a máglya körül és járják a kóló-t, az ősi délszláv körtáncot. A zene egyre gyorsul, a hangulat pedig egyre eksztatikusabb lesz. Ekkor a busók fáklyákkal meggyújtják a máglyát. A felcsapó, néha 8-10 méteres lángokkal egyidőben eldördülnek a busóágyúk és megszólalnak a kereplők. Majd a hipnotikus tánc tovább folytatódik.
A hatalmas tűz forrósága szinte hátralökte a tömeget, miközben a sötét égbolton a szélben felfelé szálló szikrák keveredtek a lefelé hulló pernyével. Ebben a pillanatban, a dübörgő zene és a hatalmas lángok mellett valahogy mindenki elfelejtette, hogy egész nap didergett.
Fárasztó, zajos és jeges nap volt, de ugyanakkor felejthetetlen is.
Hasznos tippek, ha te is útra kelnél
Ha jövőre te is belevágnál a busókalandba, itt van pár dolog, amit jó, ha tudsz, mielőtt elindulsz:
- Foglalj szállást időben! Ne csak „előre”, hanem hónapokkal előbb. Mohácson és a környékén ilyenkor minden szállás foglalt, szóval ne hagyd az utolsó pillanatra.
- A gyaloglást nem úszod meg. Fontos infó, hogy a turistabuszokat nem engedik be a belvárosba. Készülj fel egy kb. 2 kilométeres sétára a parkolótól a központig – és ugyanennyire vissza a nap végén. Olyan cipőben gyere, ami kényelmes és bírja a hideget / havat.
- Busz Budapestről: Ha nem akarsz vezetni, a Népligettől közvetlen járatok indulnak. A menetidő nagyjából 2 óra 50 perc.
- Pro tipp: Erre a járatra kötelező az előre váltott helyjegy, különösen farsangvasárnap. Ne a sofőrnél akard megoldani, mert esélyes, hogy ott maradsz.
- Készpénz legyen nálad. Bár egyre több helyen van kártyaolvasó, a kisebb árusoknál, kürtőskalácsosoknál és a forralt boros bódéknál még mindig lehet, hogy csak készpénzt fogadnak el.
- Füldugó gyerekeknek: Ha gyerekkel jössz, vigyél nekik zajszűrőt vagy füldugót. Az ágyúdörrenések és a kolompszó közvetlen közelről elég ijesztő és hangos lehet a kicsiknek.
- Legyen egy fix találkozópont. A nagy tömeg miatt a mobilszolgáltatás néha akadozik, és könnyű szem elől téveszteni egymást. Beszéljetek meg egy fix pontot (pl. egy jellegzetes szobrot vagy épületet), ahol találkoztok, ha valaki „elveszne” a busók között.
Ha tetszett ez a cikk, kövess Facebookon, ahol részletes útiterveket, személyes élményeket és friss utazási tippeket osztok meg – nem sablonosan, hanem saját tapasztalatból.
