Pontosan öt év telt el azóta, hogy először jártam Zakynthoson, így az „Ismétlés a tudás Mutterja” alapon úgy döntöttem, újra visszatérek a szigetre. Amikor felszálltam a gépre, akaratlanul is eszembe jutott az a bizonyos öt évvel ezelőtti út, ami az életem egyik legizgalmasabb repülése volt. Akkor kint szakadt az eső, villámlott, a gép pedig időnként 30 métereket zuhant a levegőben – szó szerint csak a biztonsági öv tartott a székben, hogy ne tapasztaljam meg a súlytalanság állapotát. A leszállás aztán még erre is rátett egy lapáttal. Már csak kb. 50 méterre lehettünk a földtől, de a kifutópálya még vagy 200 méterre jobbra esett tőlünk. A pilóta viszont úgy matekozott, hogy az erős oldalszél majd pont ráfúj minket az aszfaltra. Így is lett, majd jött a satufék, mi meg csak imádkoztunk, hogy a vizes, amúgy sem a világ leghosszabb kifutópályáján valahogy megálljunk.

Most azért titkon reméltem, hogy ezt a mutatványt nem ismételjük meg, és szerencsére így is lett. Verőfényes napsütésben, teljesen eseménytelenül landoltunk.

A megérkezés

Helyi idő szerint este hatkor értünk földet. Mivel még bőven világos volt, meg persze a hátizsákos utazásoknál megszokott lazasággal, úgy gondoltuk, hogy mint Riminiben, gyalog vágunk neki a 3,5 kilométerre lévő szállásunk felé vezető útnak. Gondoltuk, legalább útközben is gyönyörködünk kicsit a városban. Nos, sok gyönyörködnivaló nem akadt. Az út lepusztult házak és ipartelepek mellett vezet, járda pedig szinte sehol sincs, úgyhogy nagyon észnél kell lenni, mikor húznak el melletted az autók. Sötétben ezt a sétát senkinek sem javaslom.

Ahogy caplattunk előre, az első dolog, ami feltűnt, hogy itt szinte minden a „Zante” szóval kezdődik. Zante Rent a Car, Zante Tours, Zante Restaurant. Elsőre az ember hajlamos azt hinni, hogy – mint Transznisztriában a Sheriff esetében – valami helyi oligarcha felvásárolta a fél szigetet, és mindent a saját nevére vett. De az ok sokkal prózaibb. A Zante egyszerűen Zakynthos olasz, egészen pontosan velencei neve. Mivel a sziget évszázadokig velencei uralom alatt állt, a név a mai napig megmaradt.

Bő egy óra séta után értünk be Kalamakiba, az Elena’s Studios nevű szállásunkra. Gyors cuccledobás után átugrottunk a kábé öt percre lévő Limnos szupermarketbe. Meglepően nagy volt a választék, az árak barátságosak, a kiszolgálás pedig kifejezetten kedves – be is vásároltunk vacsorára és a másnapi reggelire.

Az estét a szállás teraszán zártuk, és némi görögboros-kóla társaságában átbeszéltük az előttünk álló napokat. És ha már terasz, szinte azonnal megjelent két helyi cica, akik onnantól kezdve minden nap többször is tiszteletüket tették nálunk egy kis kaja és simogatás reményében. Persze meg is kapták. Az egyetlen apró bökkenő, hogy az erkélyünk az első emeleten volt, de a görög macskákat a jelek szerint a magasság egyáltalán nem zavarja, ha egy kis kunyerálásról van szó.

Egyébként Zakynthoson is rengeteg a kóbor macska, bár közel sem annyi, mint mondjuk Isztambulban vagy Cipruson. A nyári szezonban persze eléggé jó dolguk van, hiszen a turisták (ahogy mi is) előszeretettel etetik őket, és a nyitva tartó tavernák környékén is mindig csurran-cseppen valami. A téli időszak már húzósabb, amikor kiürül a sziget. Ilyenkor a helyi civilek és állatvédő szervezetek – mint például a Zante Strays – veszik át a terepet. Ők tartják fenn az etetőpontokat, és a szaporulatot is próbálják kordában tartani a klasszikus „befogás, ivartalanítás, visszaengedés” (TNR) módszerrel, amit legtöbbször külföldi önkéntes állatorvosok és adományok bevonásával végeznek.

Teknősök nyomában – Cameo-sziget, Keri-barlangok és a türkiz Jón-tenger

A második nap délelőttjét azzal indítottuk, hogy egy kicsit jobban feltérképeztük Kalamakit. Ha esetleg te is ide készülsz, jó tudni, hogy egyáltalán nem kötelező mindent előre a neten lefoglalni. A városban sétálva lépten-nyomon utazási irodákba botlik az ember, úgyhogy ha a spontán szervezést jobban csíped, akár ott helyben is gond nélkül lefoglalhatod az általad kinézett programot.

Mi mondjuk pont a GetYourGuide-on találtunk egy déltől induló, teknősleses, barlangos szigettúrát, amit a Dali Tours szervezett. Nagyon beletrafáltunk a választásba, mert a sofőrünk George, egy végtelenül kedves, jó humorú arc volt, aki azonnal megalapozta a társaság hangulatát.

Kóstoló az Aristeon olívaolaj-sajtolóban

Az első megállónk a lithakiai Aristeon olívaolaj-sajtoló üzem és múzeum volt. Ez egy helyi családi gazdaság, ahol testközelből is meg lehet nézni, hogyan lesz a bogyókból a görög gasztronómia folyékony aranya. Persze a legjobb rész a kóstoló. Kaptunk egy csomó kenyérdarabkát, amiket aztán mindenféle ízesítésű – chilis, fokhagymás, narancsos és citromos – olívaolajakba tunkolhattunk. Volt még olívabogyó-krém és persze roppanós bogyók is. Ami viszont hatalmas mázli, hogy pont a látogatásunk előtti napon tartották a szezon legelső préselését. Ennek köszönhetően teljesen friss, extra szűz olívaolajat is kóstolhattunk (a nagykönyv szerint csak azt lehet extra szűznek nevezni, amit a szüretelés után 24 órán belül fel is dolgoznak).

A Cameo-sziget

Innen Agios Sostis kikötője felé vettük az irányt, hogy megnézzük a híres Cameo-szigetet. Ez egy apró, sziklás kis földdarab, amit egy régebbi földrengés szakított le a partról. Ma a sziget egyik legfelkapottabb esküvői helyszíne, ami leginkább a fák közé kifeszített, szélben lobogó fehér lepedőkről ismert a fotókon. A szigetre a belépő 5 euró, de mi ezt a kört feleslegesnek éreztük, hisz tudtuk, hogy a nemsokára induló hajózás során a vízről úgyis látni fogjuk az egészet. Ráadásul a hely igazi látványossága a partról induló, cölöpökön álló, tenger felett átívelő fahíd. Ezen a hídon teljesen ingyen végigsétálhatsz, és instagyanús fotókat lőhetsz.

A híd közvetlen közelében áll az apró, fehér falú Agios Sostis kápolna is. Egy tipikus, tengerparti kis görög szentély, ami pont olyan, mintha egy képeslapból vágták volna ki.

Hajókirándulás és teknősles

Innen jött a nap fénypontja, a hajós kirándulás. A program a híres álcserepesteknősök (Caretta caretta) felkutatásával indult a Laganas-öbölben. Ahhoz, hogy az állatokat ne stresszeljék a természetes közegükben, a dolog nagyjából úgy zajlik, hogy a kapitányok leállítják vagy alapjáratra veszik a motort, és tisztes távolságból, viszonylag csendben várjuk a csodát. Mivel a teknősök tüdővel lélegeznek, 15-20 percenként kénytelenek a felszínre úszni. Ilyenkor kidugják a fejüket egy gyors szippantásra, megmutatják a hatalmas páncéljukat, aztán pár pillanat múlva már merülnek is vissza a tengerfenékre.

Pro tipp: Ha elsétálsz a kikötőbe, és kifogod, amikor egy-egy turistahajó befut, szinte biztosan látsz teknőst teljesen ingyen a partról is. A helyzet ugyanis az, hogy az utazásszervezők legtöbbször „garantálják” a teknőslátványt, ezért kikötésnél néha titokban etetéssel csalogatják a hajó közelébe az állatokat, hogy a fizető vendégek biztosan lássanak teknőst.

Itt viszont gyorsan tegyük is hozzá – mert nagyon jól sejtetted –, hogy ez a fajta etetés szigorúan tilos és illegális. A Caretta caretta fokozottan védett, az öböl pedig nemzeti tengeri park. A mesterséges etetés teljesen felborítja a természetes vadászösztöneiket, ráadásul hozzászoktatja őket a motorcsónakokhoz. Ennek pedig az a szomorú vége, hogy a hajócsavarok rengeteg teknőst megsebesítenek vagy megölnek. Szóval, ha a kikötőből ingyen meglesed őket, az szuper és teljesen oké, de etetni a világért sem szabad őket.

A Keri-barlangok

A teknősök után a sziget délnyugati csücske, a Keri-barlangok felé vettük az irányt. Ezeket a tengeri barlangokat a víz vájta ki az évezredek során a meredek mészkősziklákból. Ezután áthajóztunk a Kamara, egy hatalmas, természetes tengeri sziklaív alatt, majd lehorgonyoztunk egy 20 perces fürdőzésre.

Marathonisi, avagy a Teknős-sziget

Következő megállónk Marathonisi, vagy ahogy a legtöbben hívják, a Teknős-sziget volt. A név rögtön két dologból ered. Egyrészt a sziget formája a vízről nézve hasonlít egy úszó teknősre, másrészt ez az egyik legfontosabb fészkelőhelyük a Laganas-öbölben. Mivel a sziget fokozottan védett, semmilyen épület nincs rajta. Kikötöttünk a finomhomokos parton, és aki akart, itt is csobbanhatott egyet. Az ellátmányt elég egyedi módon oldották meg. Apró úszó büfékből – lényegében hűtőkkel felszerelt motorcsónakok – hideg italokat, jégkrémet vagy rágcsálnivalót lehet vásárolni.

A teknősök hihetetlen utazása

A hajókázás után visszatértünk a kikötőbe, ahol a sofőrünk, George már várt ránk. A visszaúton elképesztő dolgokat mesélt a Caretta caretta teknősök életéről.

A sztori ott kezdődik, hogy a nőstények nyáron lerakják a tojásaikat a homokba, majd magára hagyják a fészket. A tojásokból úgy két hónap múlva, az éj leple alatt kelnek ki a kisteknősök. Hogy megtalálják a tengert, a víz felszínén megcsillanó holdfényt és a csillagokat követik. Pontosan ezért akkora probléma a part menti hotelek és utcák fényszennyezése. A kicsik a mesterséges fények miatt simán elindulnak rossz irányba, a szárazföld felé.

Hogy ezt megakadályozzák, a görögök nagyon szigorú szabályokat hoztak. A Nemzeti Tengeri Parkhoz tartozó strandokat (mint például a kalamaki partszakaszt) a költési időszakban napnyugtától reggel 7-ig teljesen lezárják. Nincs éjszakai romantikus sétálgatás, zseblámpázás vagy esti fürdőzés, hogy semmilyen fény és zaj ne zavarja meg a tojásrakó nőstényeket, vagy a frissen kikelt, tenger felé igyekvő apróságokat. Sőt, miattuk még a zakynthosi repülőtér is bezár éjszakára, így sötétedés után már nincsenek fel- és leszálló járatok.

A tengerbe érve a kis teknősök nekivágnak a nyílt vizeknek. Sokan egészen Észak-Afrika (például Tunézia vagy Líbia) partjaiig vándorolnak, mert ott melegebb a víz és sokkal több a táplálék. Éveket, sőt évtizedeket töltenek el ott, amíg el nem érik az ivarérett kort. És ekkor jön a varázslat. A Föld mágneses mezejét egyfajta belső GPS-ként használva a nőstények több ezer kilométerről is képesek hajszálpontosan visszatalálni arra az egyetlen zakynthosi partszakaszra, ahol annak idején ők maguk is kikeltek. És ezen a „szülőföldön” rakják le tojásaikat.

Kalamakiba visszaérve úgy döntöttünk, hogy stílusosan zárjuk a napot, így célba vettük a főutcát, és beültünk egy bárba egy koktélra. Igaz, már október közepén jártunk, a helyi éjszakai élet még meglepően pörgött. A főutcán egymást érik a zenés helyek, a sportbárok és a klasszikus ír pubok.

Ez egyébként azért is érdekes, mert a szomszédos Laganasban – ami a nyári főszezonban a sziget hivatalos partiközpontja –, ilyenkorra már szinte mindenki lehúzza a rolót. Ott október közepén már szinte kihaltak az utcák, és a szórakozóhelyek zöme bezár.

Partmenti séta Laganasba – Macskakávézó, tengerpart, repülőles és a tökéletes naplemente

A harmadik napon végre nem kellett ébresztőt állítanunk, kényelmesen indítottuk a reggelt. Az erkélyen persze az előző napról már jól ismert macska duo azonnal megjelent a reggeli adagjáért. Ezt a napot egyébként is teljesen lazítósra terveztük, semmi rohanás, semmi fix menetrend.

Egy görög klasszikus a Cat Cafe-ban

Első utunk a közeli Cat Cafe-ba vezetett. Ez a hely pont az, aminek a neve alapján gondolná az ember, egy laza, macskabarát kávézó, ahol a helyi cicák teljesen otthonosan mozognak a vendégek között, és gond nélkül elterülnek a székeken egy kis kényeztetésért.

Természetesen ki kellet próbálnunk az igazi görög klasszikust, a Freddo Cappuccinót. Ha még nem kóstoltad volna, ez a görögök ikonikus jegeskávéja, amit nem gombóc fagyival pakolnak meg, mint nálunk a jegeskávét. Az alapja egy forrón lefőzött dupla espresso, amit jéggel összeráznak és lehűtenek, a tetejére pedig hideg tejből felhabosított, selymes, krémes tejhab kerül, amit a végén megszórnak egy kevés fahéjjal vagy kakaóporral.

Repülőles a tengerparton

Kávézás után lesétáltunk a Kalamaki beach-re. Ez a partszakasz nemcsak a finom, puha homokjáról híres, hanem a repülőgép-rajongók igazi kánaánja is egyben. A zakynthosi repülőtér kifutópályája ugyanis szinte közvetlenül a strand mögött fekszik, így a leszálló gépek egészen alacsonyan, közvetlenül a fejed felett húznak el a tenger felől a szárazföld felé. Páratlan élmény a törülközőn fekve, vagy a vízben lebegve figyelni a hatalmas gépeket, amint alig száz méterrel feletted ereszkednek lefelé.

Partmenti séta Laganasba

A strandolás után átsétáltunk a kb. 2-3 kilométerre lévő Laganasba, végig a partmenti puha homokban haladva, és amikor kedvünk támadt besétáltunk a vízbe hűsölni kicsit.

A szezonvégi, majdnem teljesen kihalt Laganasban felkutattunk egy még nyitva tartó gyros-ost, majd visszafelé szintén a parton sétálva megcsodáltuk a nap folyamán keletkezett homokszobrokat. Gyerekek és felnőttek egyaránt órákat ügyködnek a vizes homokban és a klasszikus várak mellett egészen részletes teknősbékákat, polipokat formáznak meg, kagylókkal, tengeri növényekkel és apró kavicsokkal díszítve őket.

A nap zárásaként a partról figyeltük, ahogy a nap lassan lebukik a hegyek mögött, csodálatos színekkel festve meg az égboltot és a vizet.

Zakynthos legjava egy nap alatt – Navagio-kilátó, Kék-barlangok, Xigia Beach

A negyedik napon korán szólt az ébresztő. Reggel 8:30-kor már indultunk is arra a szigettúrára, amit még itthon néztünk ki a Zakynthos, a Kelet Virága Facebook-oldalon, és amit egyesek csak „Dórás kirándulásokként” említenek. Egy kényelmes kisbusz jött értünk, és miután összeszedtük a csapatot, útnak indultunk a sziget belső, hegyvidékibb részei felé.

A Vouno olajprés

Első megállónk a Vouno olajsajtoló üzem volt. Az első napi látogatáshoz hasonlóan itt is végigkóstolhattunk egy csomóféle olívaolajat, de az igazi különlegesség az olívalekvár volt. Elsőre talán furcsán hangzik, de elképesztően finom, édeskés-fűszeres íze van. A kóstoló mellé levetítettek egy rövid kisfilmet is, ami lépésről lépésre bemutatta a hagyományos és modern olívakészítés folyamatát. Természetesen az üzemben ott lapult egy bolt is – az ilyen túráknál elmaradhatatlan jutalékos megálló ez is.

Exo Chora – 2000 éves olajfa

Innen Exo Chora csendes kis hegyi falujába autóztunk. Itt ismét egy „shopping-vonalas” megálló következett egy helyi kisboltnál, ahol a ház ura Jorgos, egymás után töltötte a különböző házi likőröket. Kóstoltunk rózsa-, citrom- és fügelikőrt, meg persze az elmaradhatatlan ouzót is. Mondanom sem kell, itt is a vásárlás ösztönzése volt a fő cél.

A bolt tőszomszédságában viszont ott áll a falu igazi büszkesége, a híres 2000 éves olajfa. Elképesztően érdekes egy olyan fa mellett állni, ami már a Római Birodalom korában is ott gyökerezett. A törzse elképesztően vastag, göcsörtös és odvas, szinte hihetetlen, hogy ennyi évszázad és vihar után a mai napig zöldell, és a helyiek szerint még mindig hoz termést.

Az Anafonitria-kolostor és a helyi csacsik

A faluból a szomszédos Anafonitria-kolostorhoz utaztunk. Ez Zakynthos legrégebbi, a 15. századból fennmaradt kolostora, ami arról is híres, hogy a sziget védőszentje, Szent Dionüsziosz is itt élt és szolgált apátként a 17. században. A kőből épült, bizánci stílusú épületegyüttes, az öreg harangtorony és a csendes belső udvar kifejezetten békés, áhítatos hangulatot áraszt.

A kolostori séta után, a szomszédos területen tanyázó, barátságos csacsikhoz sétáltunk át. A jámbor négylábúak békésen tűrték a simogatást és a fotózást.

A Navagio-öböl kilátója

Ezután a Navagio-öböl kilátójához buszoztunk. A kilátóból elénk táruló látvány a valószínűtlenül türkizkék tengerbe szakadó, több száz méteres fehér sziklafalakkal és a lenti, homokban pihenő hajóronccsal egyszerűen csodálatos.

A lent fekvő roncs, a Panagiotis története is megér egy misét. A hajó még 1980 októberében futott zátonyra egy hatalmas viharban, miközben állítólag Olaszországból szállított csempészárut – főleg dohányárut és alkoholt – Törökország felé. Amikor a motor meghibásodott és a vihar a partra lökte a hajót, a legénység kereket oldott.

A környékbeli falvak lakói persze nem teketóriáztak, amint elült a vihar, szinte megrohanták a zátonyra futott teknőt, és amit csak tudtak, kimentettek belőle. A helyi elbeszélések szerint hónapokig szinte ingyen folyt a prémium whisky és állt hegyekben a csempészdohány a környéken, sőt, állítólag a helyi boltokban egy ideig legálisan sem nagyon lehetett cigarettát eladni, mert mindenkinek volt otthon a „tengeri szállítmányból”. A strandot korábban Agios Georgios-nak hívták, de az eset óta mindenki csak Navagio-ként (azaz Hajóroncs-öbölként) emlegeti.

Már a kilátóhoz vezető úton feltűnt, hogy több ponton is tűzoltóautók állomásoztak, és tűzoltók posztoltak az út szélén. Mint megtudtuk, ez egyáltalán nem véletlen. A nyári és kora őszi szárazságban a sziget fokozottan tűzveszélyes, a kilátóhoz vezető út pedig egy keskeny szakaszon vezet át, ahonnan tűz esetén egyszerűen nincs menekülési útvonal.

Ha a szigeten több erdőtűz is tombol egyszerre, és a helyi tűzoltó-kapacitás jelentős részét átcsoportosítják a nagy tüzek megfékezésére, a hatóságok kérlelhetetlenül lezárják az ide vezető utat. Így ha nyáron készülsz ide, indulás előtt mindenképp érdemes tájékozódni a lezárásokról. A dolog szomorú és felháborító háttérsztorija amúgy az, hogy az elmúlt évek görögországi erdőtüzeinek jelentős része szándékos gyújtogatásra vezethető vissza – a háttérben nemritkán a helyi ingatlanmaffia és telekspekulánsok állnak, akik a leégett erdőterületekből próbálnak meg később beépíthető telkeket kreálni.

Biztonság és a szövevényes tulajdonjogok

Régebben semmiféle korlát nem volt a szakadék szélén, és a felelőtlen szelfizés, illetve a szikla peremére merészkedés sajnos több emberéletet is követelt az évek során. Hogy megállítsák a tragédiákat, a hatóságok végül rekordgyorsasággal, mindössze 12 nap alatt felhúztak egy masszív vaskerítést, és lekövezték a területet. Ennek részeként 3 kijelölt kilátópontot alakítottak ki. Az első és a második platformról nyílik a legszebb, legtisztább rálátás az öbölre.

Ha nyáron, főszezonban érkezel, a szűkös hely és a rengeteg turista miatt akár több órás sorban állásra is készülni kell.

A kilátó jelenleg még teljesen ingyenesen látogatható, de valószínűleg nem lesz ez így örökké. A terület tulajdonjogáért ugyanis elképesztő jogi csata folyik a háttérben. Négy fél – köztük a helyi egyház/kolostor, a görög állam, a helyi önkormányzat és egy magánbefektető (akiknek egy szélhámos eladta a területet úgy, hogy az soha nem volt az övé) – is perben áll egymással a földterületért. Ha a pereskedés egyszer lezárul és tisztázódnak a viszonyok, szinte borítékolható, hogy belépőt fognak szedni.

A sziget legészakibb csücske – A Skinari-fok

A Navagio-kilátó után a sziget legészakibb pontja, a Skinari-fok (Cape Skinari) felé kanyarodtunk. Ez az a hely, aminek a fotójával a hajóroncs mellett a leggyakrabban találkozni a zakynthosi utazási brossúrákban.

A sziklaszirten azonnal kiszúrja az ember a hófehér, hagyományos kőből épült szélmalmokat és az öreg világítótornyot. A szélmalmok amúgy ma már nem gabonát őrölnek. Belülről szépen felújították őket, és különleges apartmanként ki lehet venni szállásnak.

A kilátás innen egyszerűen leírhatatlan, a szikla pereméről lenézve a Jón-tenger valószerűtlenül mélykék és tiszta. Mivel ez a sziget legészakibb pontja, a horizonton tökéletesen átlátni a szomszédos Kefalónia szigetére.

A hely igazi vonzerejét viszont az a meredek, sziklába vájt fehér lépcsősor adja, ami a magasból egészen a tengerig kanyarog lefelé. Lent a sziklák tövében, a lépcső alján lévő kis betonozott platformokról egyenesen be is lehet csobbanni a kristálytiszta, mély vízbe. A hely nemcsak fürdőzésre szuper. Pontosan innen, a lépcső aljából indulnak folyamatosan azok a kishajók is, amik a híres Kék-barlangokhoz (Blue Caves) viszik a turistákat. Mivel a barlangok konkrétan itt, a Skinari-fok sziklái alatt húzódnak, ez a legközelebbi és legpraktikusabb indulási pont. Gyakorlatilag bepattansz a csónakba, és pár perc múlva már bent is vagy a kék ezer árnyalatában pompázó, tenger vájta sziklaüregekben.

A roncs lentről és a Kék-barlangok

A Skinari-fok után leereszkedtünk Agios Nikolaos kikötőjébe, ahonnan hajótúránk indult. Jó tudni, hogy ha nem szervezett túrával jössz, mint mi, innen akkor is rengeteg kishajó fut ki folyamatosan. Bármikor oda lehet menni a kikötőbe, és ott helyben be lehet fizetni, vagy csatlakozni egy induló járathoz a roncs és a barlangok felé.

A mi kis hajónk először a Navagio-öböl felé vette az irányt, így amit az előbb több száz méter magasról láttunk, azt most a tenger szintjéről is megcsodálhattuk. A kapitány egészen közel vitte a hajót a parthoz és magához a Panagiotis roncsához, majd lassan, 360 fokban megforgatta azt. Így nem volt lökdösődés, mindenki a saját helyéről, kényelmesen lőhetett tökéletes fotókat a lentről még gigantikusabbnak tűnő sziklafalakról és a csempészhajóról.

Ezek után a híres Kék-barlangok (Blue Caves) felé indultunk tovább. Számtalan apró, tenger vájta sziklaüregbe és barlangba manőverezett be a hajónk, ahol a víz olyan valószerűtlenül, szinte neonkék színben ragyogott, mintha alulról reflektorokkal világítanák meg.

A dolog titka a fizika és a mészkő tökéletes találkozása. A napfény behatol a vízbe, ami elnyeli a melegebb (pirosas-sárgás) színeket. A kék fény viszont akadálytalanul halad tovább, majd visszaverődik a barlangok alján és oldalán lévő hófehér mészkősziklákról. Emiatt kap a víz egy olyan ragyogó, világító kék árnyalatot, amihez tényleg nem kell semmilyen filter.

Útközben két helyen is megálltunk úszni egyet ebben a kék csodában, ami már önmagában is hatalmas élmény volt. Az egyik megállónál ráadásul egy halom apró „kék halat” is etettünk a hajóból. Bár a vízben úszkálva tényleg mindegyik úgy nézett ki, mintha valami egzotikus, rikító kék akváriumi faj lenne, valójában teljesen átlagos, ezüstös-fehér halakról van szó. Az egész csak egy optikai csalódás. Ha bedugod a kezed vagy a lábad a tengerbe, az is pontosan ugyanolyan Avatar-kék árnyalatot kap, mint a halak.

A hajózás után az Orizontes étteremnél tartottunk ebédszünetet, ami egy magaslaton fekszik, és leginkább arról híres, hogy a teraszáról elképesztő, képeslapra illő panoráma nyílik a Jón-tengerre.

Makris Gialos beach

Teli hassal indultunk tovább a keleti part vonalán, a következő megállónk pedig a Makris Gialos beach volt egy gyors, 30 perces frissítő csobbanásra. Ez a partszakasz teljesen más világ, mint a déli, finomhomokos strandok. Itt apró, hófehér kavicsos a part, aminek viszont megvan az a hatalmas előnye, hogy a víz valami egészen tiszta. Mivel a hullámzás nem tud homokot felkavarni, búvárszemüveges nézelődéshez ez az egyik legjobb hely a szigeten. Arra viszont érdemes készülni, hogy a víz itt viszonylag gyorsan mélyül.

Természetes wellness – Xigia Beach

Az utolsó fürdős programunk a híres Xigia Beach volt, ami lényegében a sziget szabadtéri, természetes gyógyfürdője. Amint kiszállsz a buszból és elindulsz lefelé a partra, azonnal megcsap egy jellegzetes, finoman szólva is záptojásra hajazó illat. A sziklák alatti hasadékokból ugyanis magas kéntartalmú forrásvíz áramlik közvetlenül a tengerbe.

Ettől az öböl vize kap egyfajta opálos, tejszerű, világoskék árnyalatot. Fürdeni benne elképesztően jólesik, és állítólag kész csoda a bőrnek és az ízületeknek – igazi ingyenes spa élmény. Egy dologra azért fel kell készülni. Pont a mélyről feltörő források miatt a víz itt érezhetően, akár több fokkal is hidegebb, mint a sziget többi strandján.

Kellemesen elfáradva és rengeteg élménnyel érkeztünk vissza Kalamakiba a szállásunkra, hogy megemésszük ezt a sűrű, de hibátlan napot.

Búcsúcsobbanás és irány a reptér

Az ötödik, egyben utolsó napunk már a hazautazás jegyében telt, de szerencsére egyáltalán nem kellett kapkodnunk. Kényelmesen megreggeliztünk, majd komótosan összepakoltuk a hátizsákokat. Mivel a gép indulásáig még bőven volt időnk, lesétáltunk a kalamaki strandra, hogy egy utolsó fürdőzéssel búcsúzzunk el a Jón-tengertől és a szigettől.

A repülőtérre végül taxival mentünk ki, ami fixen 20 euróba került. És itt gyorsan szögezzük is le a hátizsákos becsület kedvéért, hogy nem mintha nem tudtuk volna gyalog lenyomni azt a 3,5 kilométert, ahogy idefelé megcsináltuk. Csakhogy a csomagjaink ekkorra furcsamód megduzzadtak a különféle finomságoktól és szuvenírektől. Ehhez a plusz súlyhoz, meg a tűző naphoz valahogy már nem volt kedvünk, pláne a járda nélküli út szélén egyensúlyozva. Úgyhogy az utolsó kilométereken a kényelem győzött.

Bár a mondás úgy tartja, hogy soha ne mondd, hogy soha, Zakynthos valószínűleg azon helyek egyike, ahová már nem térek vissza. No, nem mintha nem élveztük volna minden percét – sőt! Egyszerűen csak úgy érzem, hogy ezzel a két alkalommal tényleg kimaxoltam a szigetet, és kihoztam belőle amit lehetett. Ettől függetlenül mindenkit csak biztatni tudok az utazásra. Ha egy tökéletes, olcsó, ősz végi tengerparti fürdőzésre és kikapcsolódásra vágysz, ez egy tökéletes célpont.

Néhány meglepő érdekesség Zakynthosról és a görög hagyományokról

A sziget bejárása és az idegenvezetők elmondásai alapján jó néhány olyan furcsaságra és hagyományra bukkantunk, ami nekünk, magyaroknak elsőre meglepő lehet, de közelebb hozza a görögök mindennapjait.

Babák név nélkül – A névadás és a szigorú családi sorrend

Görögországban a hagyományok és az ortodox vallás elképesztően erős. Tudtad például, hogy a gyerekeknek a születésük után hivatalosan nincs is keresztnevük? A keresztelőig – amit általában 12 és 24 hónapos koruk között tartanak – a családban és a társadalomban egyszerűen csak „Bebis”-nek (fiúbaba) vagy „Beba”-nak (lánybaba) szólítják őket. Még a hivatalos születési anyakönyvi kivonatba is csak a családnév kerül. A nevet legelőször a pópának kell kimondania a templomi szertartás alatt, amivel a gyermek hivatalosan is megkapja a nevét.

A névadás ráadásul nem a szülők kreativitásán múlik, szigorú rendje van:

• Az első fiúgyermek mindig az apai nagyapa nevét kapja.
• Az első lánygyermek az apai nagyanya nevét örökli.
• A második fiú és lány az anyai nagyszülők nevét kapja meg.

Emiatt a görög családokban elképesztően sok az azonos nevű unokatestvér, ami néha komoly logisztikát igényel a családi összejöveteleken.

A családnév szentsége és a nők vezetékneve

A családnév Görögországban szent és sérthetetlen. Még házasságkötéskor sem változik meg. Egy 1983-as görög törvény értelmében a nők a házasságkötés után is kötelesek megtartani a saját lánykori vezetéknevüket a hivatalos okmányaikban (legfeljebb a társasági életben használhatják a férjét).

Családnevet megváltoztatni szinte lehetetlen. Egyetlen ritka kivétel létezik, ha a család valamelyik tagja olyan súlyos, szégyenteljes bűncselekményt követett el, ami örökre megbélyegezné a rokonságot. Ekkor bírósági úton, a család jó hírnevének védelmében kérhető a névváltás.

Útmenti kis szentélyek – a Kandylakia titkai

A görög utakon járva lépten-nyomon apró, templom formájú fém- vagy kőszerkezeteket látni az út szélén. Ezek az úgynevezett Kandylakia-k. Sokan azt hiszik, mindegyik egy-egy halálos baleset helyszíne, de ez nem teljesen igaz. Sok szentélyt olyanok állítanak, akik csodával határos módon túléltek egy súlyos karambolt, és így mondanak köszönetet a védőszentjüknek.

Ha halálos tragédia történik, nem ritka, hogy az ártatlan áldozat családja által emelt emlékmű közvetlen szomszédságába a balesetért felelős, vétkes sofőr családja is felépít egy saját kis szentélyt – bocsánatkérésként, és hogy a két lélek békére leljen.

A szentélyek belsejébe (és a temetői sírokra is) a hozzátartozók szentképet, olajat, gyufát, mécsest, sőt aprópénzt és ételt-italt is felhalmoznak. A népi hiedelem szerint ugyanis a halott visszatérő szellemének szüksége lehet ezekre, és a család gondoskodik róla, hogy a lélek sehol se maradjon „üres kézzel”.

Októberi holtszezon és az olívaszüret

Október végén a szigeten óriási váltás történik. A turistaszezon zárásával MINDEN bezár. A hotelek, éttermek, kávézók és utazási irodák lehúzzák a rolót, a nemzetközi repülőjáratok leállnak, és tavaszig kizárólag az anyaország felé közlekedő komppal lehet elhagyni a szigetet. Csak a helyiek ellátását biztosító nagy szupermarketek maradnak nyitva.

Ilyenkor a helyiek visszatérnek a hagyományos megélhetési formákhoz. Az építőiparban, ingatlanfelújításokon dolgoznak, de a fő téli elfoglaltságot az olívaszüret adja. Az olívabogyó betakarításának két jól elkülöníthető szakasza és menetrendje van.

A korai szüret (október és november eleje): Ekkor még éretlenül, zölden szedik le a bogyókat. Ebből a termésből préselik a prémium minőségű, élénkzöld és antioxidánsokban rendkívül gazdag extra szűz olívaolajat.

A főszüret (novembertől januárig/februárig): Ekkorra a bogyók teljesen beérnek és sötétlilára, feketére színeződnek. Bár az ebből készült olaj íze lágyabb, a bogyók olajtartalma ekkor a legmagasabb, így ekkor állítják elő a piaci mennyiség nagy részét.

A névnap fontosabb, mint a születésnap

Görögországban a névnap hagyományosan sokkal nagyobb ünnep, mint a születésnap. Mivel a lakosság döntő többsége ortodox és valamilyen védőszent nevét viseli, a névnapjuk egyben az adott szent ünnepe is. Ezen a napon a névnapos tart „nyitott házat”. A barátok, rokonok előzetes meghívás nélkül is beugorhatnak gratulálni, és a névnapos feladata, hogy étellel-itallal vendégül lássa őket. Ha kiülnek egy bárba, a számlát is a névnapos állja.

Miért tilos a WC-papírt a csészébe dobni?

Az első görögországi útján mindenki szembesül a mosdóban a felirattal, hogy a használt toalettpapírt a csésze melletti kis kukába kell dobni. Ennek nagyon prózai technikai oka van. A görög szennyvízhálózatban a mai napig rendkívül keskeny, sok helyen mindössze 50 mm átmérőjű lefolyócsöveket használnak (a legtöbb európai országban megszokott 110 mm-es helyett). A papír pillanatok alatt eldugítaná a hálózatot.

A „Moutza” – a legsúlyosabb kézmozdulat

Ha valakinek nyitott tenyérrel, széttárt ujjakkal mutatsz oda (mint nálunk egy határozott „állj” mozdulat), azt a görögök elképesztő sértésként élik meg. Ez a Moutza, aminek a gyökerei a bizánci időkig nyúlnak vissza. Akkoriban a szekéren körbehurcolt bűnözők arcába a tömeg hamut és kormot kent a nyitott tenyerével. Ha az úton valaki a forgalomban feléd nyújtja a tenyerét, az a legdurvább káromkodással ér fel.

A szieszta

A nyári időszakban kora délután (15:00 és 17:30 között) szigorúan vett csendes pihenőidő van érvényben, amit törvény is szabályoz. A helyiek ilyenkor húzódnak be a hőség elől aludni. A lakóövezetekben vagy kisebb falvakban ilyenkor hangoskodni, barkácsolni vagy akár csak erkélyen hangosan zenét hallgatni nemcsak gorombaság, de a rendőrség bírságot is kiszabhat érte.

Közlekedés Zakynthoson – Busz, autó, quad vagy taxi?

Ha Zakynthos bejárásáról van szó, nem árt tisztában lenni a helyi viszonyokkal, mert a szigeten a közlekedés teljesen más arcát mutatja a nyári főszezonban, mint ősszel.

Tömegközlekedés

A helyi buszhálózatot a KTEL üzemelteti, de maradjunk annyiban, hogy nem erre érdemes alapozni a teljes nyaralást. Nyáron még csak-csak bejárhatók velük a főbb tengerparti települések (Zante város, Laganas, Kalamaki, Tsilivi), de októberre a menetrend drasztikusan lecsökken. Ilyenkor a járatok száma minimálisra csökken, a sziget belső, hegyvidéki részeire vagy az északi kilátókhoz pedig gyakorlatilag egyáltalán nincs eljutási lehetőség busszal. Ha ősszel mész, a tömegközlekedést lényegében el is felejtheted.

Autóbérlés

A függetlenségre vágyóknak egyértelműen az autóbérlés a legjobb opció. Októberben hatalmas előny, hogy a nyári főszezon csillagászati árai szinte feleződnek. Ilyenkor már napi 25–35 euróért lehet bérelni egy teljesen korrekt kisautót, ráadásul teljes, önrészmentes biztosítással (Full Insurance / Zero Excess).

Ha négyen utaztok, az autóbérlés anyagilag is abszolút verhetetlen, hiszen a napi bérleti díj és a tankolás eloszlik négyfelé.

Egy fontos figyelmeztetés a vezetéshez: Zakynthos belső és északi része csupa meredek, szűk szerpentin, ahol az aszfalt sok helyen tükörsima és csúszós. Éles hajtűkanyarok, beláthatatlan ívek és korlát nélküli szakadékok váltják egymást. Csak akkor ülj volán mögé, ha magabiztosan vezetsz!

Quad és robogó

A szigeten lépten-nyomon quad- és robogókölcsönzőkbe botlasz. Nyáron nagyon népszerűek, de érdemes óvatosan kezelni őket:

• Robogó: A tengerparti sávban ideális, de a hegyi emelkedőkön két személlyel már nagyon küzd.
• Quad: Menőn néz ki, de a hegyi szerpentineken a vezetése komoly fizikai meló, és a csúszós görög aszfalton meglepően könnyű velük kisodródni (főleg, hogy némelyik gumijai enyhén szólva is gatya állapotban vannak). Ha nagyobb távolságokra vagy szigettúrára készülsz, az autó nagyságrendekkel kényelmesebb és biztonságosabb.

Taxik és reptéri ki-/bejutás

A zakynthosi repülőtér (ZTH) eléggé központi helyen fekszik, a népszerűbb déli üdülőhelyek (Kalamaki, Laganas) vagy Zante város mindössze 3–5 kilométerre vannak tőle.

• Reptéri busz: Elvileg létezik buszjárat a reptér és Zante város központi buszpályaudvara között, de a menetrendje rendkívül szegényes, a gépek érkezéséhez egyáltalán nem igazodik, októberben pedig szinte esélytelen kifogni.
• Taxi: A legpraktikusabb és leggyorsabb megoldás. A reptér kijáratánál fix áras droszt működik, nem kell alkudozni. Kalamakiba vagy Laganasba egységesen 15-20 euró körüli összegért visznek el.
• Gyalog: Ha kevés a csomagod és szeretnél spórolni, a 3,5 km-es táv Kalamakiba gyalog is teljesíthető. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a reptérről kivezető úton szinte sehol nincs járda, a lepusztult ipari övezet szélén, az autók mellett kell haladni. Nappal, kis hátizsákkal vállalható, de sötétedés után vagy nagy bőröndökkel senkinek nem ajánlom.

Hasznos tippek és figyelmeztetések

Hogy ne érjen semmilyen kellemetlen meglepetés az út végén vagy a reptéren, összegyűjtöttem pár olyan gyakorlati tapasztalatot, amit érdemes észben tartani.

A reptéri biztonsági ellenőrzés

A zakynthosi repülőtér biztonsági ellenőrzésénél szigorúan veszik a folyadékszabályt, és van egy elterjedt csapda, amire érdemes nagyon odafigyelni. Mi is beszereztünk néhány olívalekvárt és olívabogyó-krémet szuvenírnek. A papírcímkéjük alapján teljesen szabályosak voltak, csak a nettó tömeg szerepelt rajtuk. A fináncok viszont csuklóból fordították meg az üveget, és mutattak rá a szélére, magába az üveg anyagába öntve ott virított, hogy 106 ml.

Hiába volt a tartalom bőven 100 ml alatt, a szabály az üveg maximális űrtartalmára vonatkozik, úgyhogy azonnal el is vették tőlünk. Látszott a mozdulataikon, hogy ez náluk már rutineljárás, kívülről ismerik ezt az üvegtípust. Mielőtt bedobták volna a kukába, még megkérdezték, fel van-e bontva. Nem volt… Így persze nem tudhatjuk biztosan, mi lett a sorsa, de gyanítom, hogy műszak végén a bontatlan helyi finomságok nem a megsemmisítőben kötnek ki, hanem szépen hazasétálnak a fináncok táskájában. Szóval ha kencéket vagy lekvárokat veszel, és csak kézipoggyásszal utazol, nagyon nézd meg az üveg alját/szélét!

Dohányzók, figyelem!

Ha dohányzol, az utolsó szálat még a biztonsági ellenőrzés előtt, az épületen kívül szívd el. Miután átjutottál a biztonsági kapukon a tranzit zónába, már egyáltalán nincs lehetőség dohányozni. Nincs kijelölt dohányzóhely, se szabadtéri terasz a kapuknál, úgyhogy a leszállásig már ki kell bírni.

Kis reptér, nagy tumultus

A zakynthosi terminal elképesztően kicsi. Ha nyáron vagy akár még a kora őszi csúcsokban utazol, készülj fel rá, hogy az ellenőrzés után kevés az ülőhely, a büféknél hosszú sorok alakulnak ki, és a mosdóknál is várni kell. Érdemes még a kapukhoz való belépés előtt elintézni a mosdót és vinni magaddal némi rágcsálnivalót a várakozás idejére.

Pénzügyek

Görögországban az euró a hivatalos fizetőeszköz, de a pénzügyek terén van néhány olyan apróság, amire érdemes odafigyelni.

Kell-e készpénz, vagy elvagyunk kártyával?

A rövid válasz: készpénzre nagy valószínűséggel szükséged lesz.

Míg a nagyobb szupermarketekben, benzinkutakon és a legtöbb étteremben gond nélkül fizethetsz bankkártyával vagy telefonnal, a kisebb szuveníres bódéknál, a tengerparti büféhajóknál, a helyi kistermelőknél (például a hegyi mézesnél vagy likőrösnél), illetve a buszsofőröknél, egyes taxiknál még mindig a készpénz az úr. Ráadásul a borravalót is szeretik készpénzben kapni a pincérek.

Érdemes már itthonról vinni valamennyi eurót, mégpedig kisebb címletekben (10-es, 20-as bankjegyekben). Egy 50 euróst lebegtetni egy 4€-s gyrosért vagy kávéért a helyi büfében nem a legjobb ötlet, mert sokszor gondot okoz nekik a visszaadás.

Az Euronet ATM-csapda

Ha kint fogyna el a papírpénzed és automatából kell felvenned, nagy ívben kerüld el a sárga-kék Euronet ATM-eket, amikkel lépten-nyomon találkozni fogsz az utcákon és a turisztikai központokban. Ezek az automaták brutálisan magas fix kezelési költséget számolnak fel, ráadásul ha nem figyelsz, ráderőltetik a saját, elképesztően rossz átváltási árfolyamukat (DCC – Dynamic Currency Conversion).

Ha mindenképp készpénzt kell felvenned, válaszd a nagy görög bankok hivatalos automatáit (például Piraeus Bank, Alpha Bank, Eurobank, National Bank of Greece). Ezeknél is lehet némi tranzakciós díj, de nagyságrendekkel korrektebbek, és a saját bankod árfolyamán fizetsz, ha elutasítod a helyi konverziót.

Mennyibe is került mindez?

(1 EUR = 367 Ft)

Költségelem	Eredeti összeg (2 főre / megadva)	Összeg (Ft / fő)
Szállás (Kalamaki apartman, 4 éj)	50 000 Ft / 2 fő	25 000 Ft
Repülőjegy (oda-vissza)	30 388 Ft / fő	30 388 Ft
Taxi (reptéri transzfer)	20 EUR / 2 fő	3 670 Ft
GetYourGuide szigettúra	16 500 Ft / fő	16 500 Ft
Dórás szigettúra (egész napos, hajózással)	64 EUR / fő	23 488 Ft
Éttermi étkezések (3 alkalom)	77 EUR / 2 fő	14 130 Ft
VÉGÖSSZEG FEJENKÉNT		113 176 Ft

Ha jobban belegondolsz, fejenként mindössze 114 000 forintból sikerült kihozni egy komplett, 5 napos (4 éjszakás) mediterrán, repülős tengerparti nyaralást. Itthon egy átlagos balatoni vagy wellness hotelben 4 éjszaka reggelivel önmagában simán belekerül 100-120 ezer forintba fejenként – és abban még nincs benne az utazás és a programok.

Hogy lehet ebből még lefaragni?

Bár a 114 ezer forintos fejenkénti végösszeg sem mondható túlzónak egy 5 napos repülős szigettúráért, némi előre tervezéssel és átszervezéssel ebből még simán le lehet faragni.

Az ár több mint egyharmadát (közel 40 000 Ft-ot) a programok tették ki. Ebben benne volt két teljes napos, szigetet bejáró szervezett túra, hajózással, teknőslessel, barlangokkal, olíva- és likőrkóstolókkal.

Mi ketten utaztunk, de ha 4 fős társasággal érkezel, anyagilag sokkal jobban jársz az autóbérléssel. Az autóbérlés (3 napra, októberben) kb. 90 EUR (~33 000 Ft) teljes biztosítással. Plusz az üzemanyag kb. 30 EUR (~11 000 Ft) a sziget bejárására. Így a teljes közlekedés és a látnivalók fejenkénti költsége 40 000 Ft helyett mindössze kb. 22 000 Ft-ra jön ki.

Mi háromszor ettünk étteremben, ami fejenként kb. 14 000 Ft-ot vitt el. Ha helyi szupermarketes alapanyagokból készítesz reggelit / vacsorát, és napközben 4 eurós (1 500 Ft-os) gyros-okat eszel, akkor az étkezésen fejenként újabb 6 000–8 000 forintot spórolhatsz meg úgy, hogy közben egyáltalán nem koplalsz.

Ha hozzánk hasonlóan kis hátizsákkal utazol és nem bánod a 3,5 km-es sétát a melegben, a reptéri taxit is elhagyhatod, amivel újabb 3600 Ft-ot (10 EUR) spórolsz fejenként. Így akár 85 000 Ft-ból is kihozható az egész.

Az utazás adatai

• Utazás ideje: 2026.10.15. – 10.19. (5 nap / 4 éj), 3 nap szabadság
• Utazás módja: repülő – Budapest (BUD) → Zakynthos (ZTH) → Budapest (BUD)
• Utazás jellege: tengerparti pihenés, kirándulás
• Utasok száma: 2 fő
• Beutazási feltételek: Görögország az Európai Unió és a Schengeni övezet teljes jogú tagja. Ez azt jelenti, hogy magyar állampolgárként a beutazás teljesen zökkenőmentes, nincs szükség útlevélre (bár azzal is lehet), egy sima, érvényes személyi igazolvánnyal is szabadon átlépheted a határt. Vízum természetesen nem kell.
• Időeltolódás: +1 óra
• Konnektor típusa: Görögországban a nálunk is teljesen megszokott, szabványos C és F típusú aljzatokat használják, a feszültség pedig a klasszikus 230V, így semmilyen átalakítóra vagy adapterre nincs szükség.
• Ivóvíz: Zakynthoson a csapvíz nem iható. A sziget vízhálózata miatt a csapból enyhén sós, tisztított víz folyik, ami kizárólag tisztálkodásra és mosogatásra alkalmas. Ivásra, kávéfőzésre és még fogmosásra is mindenképp palackozott ásványvizet használj, amit a legkisebb helyi szupermarketekben is fillérekért be lehet szerezni.