1. nap: Megérkezés a tűz városába

Helyi idő szerint este fél kilenckor landoltunk a bakui reptéren. Volt bennünk egy kis izgalom az útlevél-ellenőrzésnél, mert korábban jártunk Örményországban, és a pecsét ott figyelt az útlevelünkben. De jelentem, a határőrt hidegen hagyta a dolog, simán, kérdezősködés nélkül átengedett.

A reptér előtere rögtön lehetőséget ad a logisztika letudására. Mi is itt váltottunk eurót azeri manatra. Meglepő módon az árfolyam teljesen korrekt volt – nem a szokásos reptéri lehúzás. Később a belvárosban is nagyjából ugyanezekkel az árfolyamokkal találkoztunk. Rögtön a pénzváltóval szemben, az Azercell pultjánál beújítottunk egy turista SIM-kártyát, amit készségesen be is pattintottak a telefonba, szóval az internet-kérdés öt perc alatt meg volt oldva.

A vicces nevű kártya utazáshoz

Mivel a busz útközben is megáll, egy nagyobb buszpályaudvarhoz érve azt hittük megérkeztünk. Magabiztosan leszálltunk, és mivel a szemünk már kopogott az éhségtől, a közeli téren beültünk egy dönereshez. Itt ért az első meglepetés. Két tisztességes adag dönerért és az üdítőkért összesen 7 ₼-ot fizettünk. Ez átszámolva nagyjából 1400 forint. Ekkor már éreztük, hogy Azerbajdzsánban fogunk még éttermezni.

A vacsora után némi kérdezősködés árán egy hosszú aluljárókon át jutottunk el a metróig, ahol jött a következő furcsaság. Minden egyes metró-bejáratnál átvilágítják a hátizsákokat és táskákat.

Kalandok a föld alatt

Tudtuk, hogy az Icherisheher (Óváros) a végállomásunk, és büszkék voltunk, hogy milyen ügyesen megtaláltuk a megfelelő metrót. A második megállónál gyanús lett, hogy valami tök más nevet mondtak be, mint amit vártunk. Kicsit bepánikoltunk, elkezdtünk kérdezgetni a helyieket, akik bőszen bólogattak, hogy „Igen-igen, Icherisheher!”.

A metrón nincs kijelző, így csak a hangosbemondóra és az ajtó fölé ragasztott térképre hagyatkozhattunk. Ekkor esett le a tantusz, hogy a reptéri buszról túl korán szálltunk le, ezért volt ilyen hosszú a metróút.

Éjjeli panoráma a teraszról

Végül csak elértük az óvárost. A szállásunk a Maajid Boutique Hotel-ben volt, alig 3 percre a metrótól. A szoba szuper volt, de az igazi „wow” élmény akkor jött, amikor kiléptünk az erkélyre. Pont szemben velünk magasodott Baku jelképe, a Flame Towers. Ahogy lobogó lángokat imitált az épület fala az éjszakában, az valami elképesztő látvány volt.

A háromórás időeltolódás viszont betett. Hiába voltunk hulla fáradtak, a szervezetünk még pörgött, így hajnali háromig filmeztünk. Pontosan tudtuk, hogy a másnapi korai kelésnél ezt még nagyon bánni fogjuk, de hát ez egy utazásnál benne van a pakliban. Ezúton köszönjük Anna, hogy véletlenül bejelentkezve maradtál a Netflix fiókodba 😀

2. nap: Történelem, kultúra, romantika és Baku éjszakai fényei

Reggel , mint ahogy azt sejtettük, hulla fáradtan ébredtünk. Egy kiadós reggeli után ezért dobtunk egy hátraarcot, és még szunyókáltunk egy kicsit, hisz nem siettünk sehová.

Végül 11 körül vágtunk neki az óvárosnak. Az első megállónk a Miniatűr Könyvek Múzeuma volt. Ez egy igazi kis ékszerdoboz, ráadásul teljesen ingyenes. Egy idős hölgy, Zarifa Salahova gyűjtötte össze ezt a kismillió apró könyvet a világ minden tájáról. Ami pedig a legmenőbb, hogy találtunk egy csomó magyar nyelvű relikviát is.

A Shirvanshah-palota

Innen pár percre van a Shirvanshah-palota, ami Azerbajdzsán építészetének a csúcsa, nem véletlenül az UNESCO világörökség része. A beugró 24 ₼, de egyéb kombinált jegyek is elérhetőek. Ez a 15. századi komplexum volt a Shirvan-dinasztia székhelye, miután egy földrengés a földdel tette egyenlővé a régi fővárost, Shamakhit. A helyválasztás nem véletlen. Baku egy már meglévő erős erődítésű város volt. Míg Shamakhi a harcok kereszttüzében szenvedett, addig Baku egy viszonylag csendes, fejlődésre váró kikötő-város volt, emellett a Kaszpi-tenger partján való elhelyezkedése miatt a kereskedelem és a Selyemút kapcsolatainak központjául szolgálhatott.

A legenda szerint a palota helyét úgy választották ki, hogy nyers húsokat akasztottak ki a városban, és ahol a legkésőbb romlott meg, ott volt legtisztább a levegő.

• A Divankhana (tanácskozó terem) kőfaragásai elképesztőek. Valószínűleg az állami ügyintézésre vagy fogadások színhelyéül szolgált.
• Benéztünk a családi sírboltba is, amit a Sah az anyjának és fiának építtetett.
• A Sahí Mecset és Minaret: A palota komplexumban elhelyezkedő imahely, melynek minaretje 22 méter magas, és az egyik legfontosabb jellegzetes díszítésű építmény. A minaret ottjártunkkor sajnos nem volt látogatható.
• Ami viszont a legérdekesebb volt, az alagsori hamam (fürdő). A föld alá építették, hogy télen tartsa a meleget, nyáron meg hűvös legyen, és egy zseniális csatornarendszerrel fűtötték az egészet. A hamam körülbelül 26 szobából állt. A belépéskor az előtérből indultak a „szappanhelyiségbe” (általános mosakodó és öltöző terület), majd kisebb-nagyobb helyiségek következtek, amelyekben különböző kezeléseket végeztek. A sahnak privát helységei is voltak, amiket csak ő használhatott.

A Szűz-torony

A palotától lefelé menet egy hangulatos bazársoron vágtunk át, ahol már megcsapott minket az igazi keleti életérzés. Szőnyegek, fűszerek, antik csetreszek és mindenféle illatszerek, no meg a rámenős árusok.

A bazársor végén magasodik a város jelképe, a Szűz-torony (Qiz Qalasi). Ezt csak kívülről néztük meg, de így is impozáns. Senki nem tudja biztosan, mire is szolgált valójában.
A legenda szerint: Egy királylány ugrott le a tetejéről a tengerbe, hogy elmeneküljön egy kényszerházasság elől (innen a név).
A valóság: Inkább egy zoroasztriánus templom vagy csillagvizsgáló lehetett, mert a falaiba épített nyílások pont a napfordulókra vannak tájolva. Akárhogy is, 2500 éve ott áll, és mindent kibírt.

Útközben érintettük az „Oroszlános házat” (azaz az Isa bey Hajinski házat). A falán lévő hatalmas oroszlánfestmény (mural) előtt kötelező a fotó, igazi Insta-gyanús hely.

Mini-Velence és a szőnyegek birodalma

Az óvárosból kisétálva lementünk a tengerparti sétányra (Baku Boulevard). Itt a Flamingós szökőkút lett volna a cél, ami januárban pont annyira volt életteli, mint egy zsák krumpli – se víz, se flamingó-vibe, de legalább láttuk.

Hogy mentsük a romantikát, a szomszédos Mini-Velencébe mentünk. Ez egy mesterséges csatornarendszer a parton, amit elektromos gondolákkal lehet bejárni. Egy csónak 20 ₼, és max. 4 fő fér el benne. Mi adtunk a romantikának, így csak ketten mentünk, plusz a kormányos, aki Martin Scorsese-nek képzelve magát instruált minket, miközben fényképezett, és még videót is csinált volna, ha hagyjuk – persze némi baksis reményében.

Ezután jött a Szőnyegmúzeum, amit már messziről megismersz, mert az épület maga is egy feltekert szőnyeget formáz (belépő 10 ₼). A belépésnél – mint a metrónál – itt is átvilágítják a táskákat, valamint egy fémdetektoros kapun is át kell sétálni. A gyűjtemény főként a kaukázusi szőnyegek sokszínűségét mutatja be, ahol a minták, színek és technikák évszázados gazdag kulturális hagyományokat őriznek. A mintázatok gyakran tükrözik a történelmi korszakokat, régiókat és természeti motívumokat – például gránátalmát (termékenységet jelképezve). Érdekes nézni, ahogy a nők olyan sebességgel szövik a csomókat, hogy a szemed nem bírja követni, a harmadik emeleti modern rész pedig valami elképesztő – ott már nem csak unalmas minták vannak, hanem igazi kortárs művészeti alkotások.

Tipp: Ha a környéken járva ingyenes ANGOL WC-t keresel (ami nem is annyira magától értetődő arrafelé), akkor itt megtalálod. Papír viszont – mint oly sok helyen – nincs.

A Felsőváros – Amikor kigyúlnak a fények

A múzeummal szemben, az út túloldalán indul a sikló (Funicular), ami 1 ₼-ért (kártyával is lehet fizetni) visz fel a felsővárosba. Készülj fel némi sorban állásra, mert a sikló megadott menetrend szerint közlekedik, nem folyamatosan. Ha jó kondiban vagy, akkor a mellette futó lépcsősoron is felmehetsz, nekünk eszünk ágába se jutott 🙂 Mire felértünk, már ránk sötétedett. Ahogy kiszálltunk, ott tornyosult felettünk a Flame Towers három hatalmas tornya. Közelről látni ezeket a gigantikus LED-falakat, amiken hol lobogó tűz, hol az azeri zászlót lóbáló alak fut végig, egészen szürreális élmény. A kilátás fentről pedig mindent visz. Alattunk az egész bakui öböl fényárban úszott, a sötét Kaszpi-tenger felett pedig ott világított a hatalmas Nemzeti Zászló.

A méret a lényeg: A zászlórúd 162 méter magas, maga a zászló pedig akkora (70×35 méter), hogy egy fél futballpályát lefedne, súlya közel 500 kg. A zászlórúd 2010–2011 körül a Guinness Rekordok Könyvében a világ legmagasabbjaként szerepelt, de azóta több helyen – például Dusanbéban és Dzsidda városában – ennél magasabb zászlórudakat emeltek, így jelenleg „csak” a világ egyik legmagasabb zászlajának számít.

Taxis kalandok

A hideg szél elől menekülve (Baku nem véletlenül a szelek városa) hagytuk magunkat „elcsábítani” egy hiéna taxis által. Kinéztem előre a Xezer Café-t, ami egy igazi helyi, földalatti kifőzde. A taxis 15 ₼-ról indult, de végül 10 ₼-nál kezet ráztunk. A csávó úgy vezetett, mintha a GTA-ban lenne, de a csúcs az volt, amikor félúton közölte, hogy „Bocs, lemerült a telefonom, mondanád az utat?” Szóval a hátsó ülésről a saját telefonommal navigáltam a taxist a saját városában.

A hely viszont minden fillért megért. A Xezer nem egy flancos hely, de az ételek zseniálisak. Két emberre a kétfogásos vacsora, italokkal együtt kijött 30 ₼-ból (kb. 6000 Ft). Tele hassal még tettünk egy kört a Nizami utcán – ez a helyi Váci utca. Aztán irány a metró és a szállás.

3. nap: Sárvulkánok, Lada-rally és az örök tűz földje

A városi séta után ideje volt megnézni, mi van Baku „falain” kívül. A GetYourGuide-on keresztül már jó előre foglaltunk egy egész napos túrát.

A találkozópont a szállásunktól egy megállóra lévő Sahil metrómegálló kijáratánál volt. Itt egy vadi új Mercedes kisbusz várt minket (az üléseken még rajta volt a nejlon), amivel egy rövid buszos városnézésre indultunk.

Az első megállónk a Bibi-Heybat mecset volt. Kívülről is impozáns a három kupolájával és két minaretjével, de a belseje az, ami igazán lélegzetelállító. A falakat és a kupolát smaragdzöld üvegmozaikok, arany díszítések és bonyolult arab feliratok borítják.

• Miért zarándokhely? A mecset nem „csak” egy imaház, hanem egy rendkívül fontos síremlék is. Itt nyugszik Ukeyma Khanum, Mohamed próféta közvetlen leszármazottja (a hetedik imám lánya). Ő a családjával menekült a vallási üldöztetés elől, és Bakuban talált menedékre.
• A belső szentély: A mecset közepén található a díszes, rácsos síremlék, ami köré az azeriek tiszteletteljesen járulnak. A helyiek számára ez egy spirituális központ. Sokan jönnek ide imádkozni gyermekáldásért, gyógyulásért vagy szerencséért.
• A feltámadt mecset: Érdekes belegondolni, hogy amit ma látunk, az egy tűpontos másolat. Az eredeti, 13. századi mecsetet a bolsevikok 1936-ban, a vallásellenes propaganda során felrobbantották. Csak a 90-es években, a függetlenség után építették újjá Heydar Aliyev elnök utasítására. Annyira ügyeltek a részletekre, hogy régi fotók és leírások alapján rekonstruálták az összes díszítőelemet és feliratot.

A Lada-kaland és a bugyogó sár

Innen indult a nap legszórakoztatóbb része, a sárvulkánok. Átültettek minket ezeréves, „lerúgott” kocka Ladákba és kezdetét vette a kaland…
Sofőrünk – bízva némi borravalóban – nem kímélte a technikát. Úgy nyomta neki a poros földutakon és bukkanókon, hogy néha azt hittük, szétesik alattunk a gép, közben pedig üvöltött a zene a kazettás magnóból.

Bár elméletileg saját bérelt autóval is meg lehet próbálni (száraz az időben), a helyi „taxis maffia” – akik 30 ₼-ért visznek fel – nem biztos, hogy őszinte mosollyal fogadna a területén.
Ha mégis magadnak szerveznél utat ide, érdemes taxival, vagy bérelt autóval kimenni, és onnan igénybe venni az ő szolgáltatásukat. Jobb a békesség…

Maga a látvány egészen szürreális. Azerbajdzsánban van a világ sárvulkánjainak fele, de ne úgy képzeld el, mint az Etna lávafolyamát. Itt hideg, szürke, sűrű sár bugyog fel a földből, ami furcsa, cuppogó hangokat ad ki. A vulkánok kúpjai néha csak térdig érnek, máskor embermagasak. A sár állaga olyan, mint a puding, és állítólag tele van mindenféle gyógyító ásvánnyal – de mi inkább csak csodáltuk a bugyogást a holdbéli, kopár tájon.

Gobustan

Ezek után a Gobustan sziklaművészeti kultúrtáj következett (belépő: 10 ₼). Ez nem csak egy halom kő, több mint 6000 sziklarajzot találtak itt, amik némelyike 40 000 éves. Tisztán kivehetők a vadászjelenetek, táncoló figurák, sőt még olyan állatok is, amik ma már a környéken sincsenek – például antilopok vagy bivalyok. Láttunk nádból készült csónakokat is a sziklába vésve, amiért Thor Heyerdahl – a híres kutató – annyit járt ide. Meggyőződése volt, hogy a skandináv vikingek ősei innen, a Kaszpi-tenger mellől vándoroltak fel északra ezekkel a hajókkal.

A kedvencünk a Gaval Dash volt, egy hatalmas, lapos kő, ami ha megütöd, úgy kondul meg, mint egy dob. Az ősemberek valószínűleg ezen kísérték a rituális táncaikat.

A világ első ipari olajkútja

Útközben megálltunk a a világ legelső, géppel fúrt olajkútjánál. Bár az amerikaiak szeretik azt hinni, hogy ők voltak az elsők (Pennsylvania, 1859), az igazság az, hogy Azerbajdzsánban már 1846-ban, tehát 13 évvel korábban sikeresen fúrtak olajat gépi technológiával. Ez a 21 méter mély kút indította el azt a globális változást, ami végül az egész modern világunkat (és Baku gazdagságát) megalapozta.

Heydar Aliyev Központ

Következő megállónk Baku legikonikusabb modern épülete, a Heydar Aliyev Központ volt. Ezt a fehéren hullámzó monstrumot a zseniális Zaha Hadid tervezte, és egyetlen egyenes vonalat sem találsz rajta.

Az épület állítólag a Kaszpi-tenger hullámait, vagy a névadó elnök kézírásos aláírását formázza. De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy a térből kiemelkedik. Olyan, mintha a földből nőne ki, és beleolvadna a környezetébe. Itt található az „I Love Baku” felirat is, ami előtt kötelező lőni egy fotót, ha már ott vagy. Nekünk az idő szűkössége miatt ez kimaradt. A központban kiállítások vannak, de magáért az épület körbejárásáért is megéri ide kijönni.

Útközben megálltunk ebédelni egy kis út menti kifőzdében. Itt ismét bebizonyosodott, hogy vidéken még olcsóbb az élet. Két főre a kétfogásos ebéd, italokkal együtt összesen 20 ₼-ba került (kb. 4000 Ft).

Az örök tűz földje

A napot két „tüzes” helyszínnel zártuk (kombinált belépő 15 ₼):

1. Ateshgah (Tűztemplom): Ez egy ősi rituális hely, ahol évszázadokon át égett a földből feltörő természetes gáz. Indiai tűzimádók zarándokoltak ide, hogy a lángok mellett meditáljanak. Ma már sajnos vezetéken hozzák ide a gázt, mert a környéken a kitermelés miatt lecsökkent a nyomás, de az udvaron lévő kis cellák és az oltár még mindig nagyon hangulatos.
2. Yanar Dag (Lángoló hegy): Ez egy domboldal, ami szó szerint lángol a repedéseken kiszivárgó természetes földgáztól. Bár a gázszivárgás ősrégi, a helyiek szerint a mostani tüzet az 1950-es években egy pásztor gyújtotta meg véletlenül, amikor eldobott egy cigicsikket. Azóta a hegyoldal megállás nélkül lángol, se eső, se hó nem oltja ki.

Hulla fáradtan, porosan, de tele élményekkel értünk vissza Bakuba. Még belefért egy rövid séta a belvárosban, de a lábunk már tiltakozott, így hamarosan visszatértünk a szállodánkba.

4. nap: Kilátás, történelem, piacozás és a nagy buszos menekülés

Az utolsó napunkon reggeli után kényelmesen összepakoltunk, és mivel a hotelben jó fejek voltak, simán otthagyhattuk a hátizsákokat a déli kicsekkolás után.

Filharmónia park

Elsőként Baku legrégebbi parkjába, a Filharmónia parkba (Filarmoniya Parki) mentünk. A park közepét a neobarokk stílusú Filharmónia épülete uralja, előtte egy hatalmas szökőkút pompázik. Érdekesség, hogy régen csak a kiváltságosok sétálhattak itt, ma már bárki leülhet a városfalba épített hatalmas falióra (Wall Clock) tövébe, vagy a vele szemben álló zongora billentyűi mögé.

Mártírok útja

Mivel sötétben már láttuk a várost fentről, kíváncsiak voltunk a nappali panorámára is, így ismét felmentünk a Highland Parkba (Dağüstü park). A csodálatos kilátás mellett, itt található a Martyrs’ Lane (Mártírok útja), ami sokkal több egy sima emlékhelynél.

1990. január 20-án Gorbacsov parancsára a szovjet hadsereg brutális erővel vonult be Bakuba, hogy elfojtsa a függetlenségi mozgalmat. Nem válogattak, tankokkal mentek neki a fegyvertelen tömegnek. Az áldozatok között nem csak katonák voltak, hanem tinédzserek, nők és gyerekek is – a sírok fotói között egészen fiatal arcokat is látni.

Ez volt az a pont, ahol az azeri nép végleg eldöntötte, hogy nincs visszaút. A mészárlás nem megtörte, hanem összekovácsolta őket. Bár az ország már 1918. május 28-án kikiáltotta az első köztársaságát (erről kapta a nevét a központi metróállomás is), a szovjetek 1920-ban bevonultak és véget vetettek neki. Végleges függetlenségüket végül 1991. október 18-án nyerték el. Az örökmécsesnél állva érted meg igazán, miért ilyen büszke és hajlíthatatlan ez a nemzet.

Baku Eye

A parkból a sikló melletti lépcsőn sétáltunk le a partra. Útközben elmentünk a Caspian Waterfront Mall mellett – ez az a pláza, ami a Sydney-i Operaházra hajaz. Felültünk a Bakinin Gözü-re, a parton felállított óriáskerékre is. Őszintén? A 15 ₼-os jegyár szerintem nem igazán érte meg. A Highland Parkból és a Boulevard-ról majdnem ugyanazt a látványt kapod meg ingyen, de hát egyszer élünk…

A piac

Az 5-ös busszal mentünk tovább a Yaşıl Bazar-ba, ami szó szerinti fordításban „Zöld Bazárt” jelent. Ez Baku legnagyobb élelmiszerpiaca, amely a friss, organikus zöldségekről, gyümölcsökről, fűszerekről, teákról és helyi különlegességekről híres. Számtalan árus kínálgat kóstolóval, azonban ár sehol nincs kiírva, minden alku tárgya, ami engem személy szerint frusztrált. Ellenben a párommal, aki pillanatok alatt egy doboz kumkvat-tal (törpemandarin), egy nagy zacskó aszalt sütőtökkel, két darab pakhlavával és egy pohárnyi pucolt gránátalmával tért vissza. 🙂

Ebédre a főbejárattal szemközti Düşbərə (Dushbara) éttermet választottuk, ahová szintén főleg helyiek járnak. Hangulatos éterem, semmi flanc, csak a finom helyi ételek. Itt fizettük a legtöbbet, ami így is nevetséges összeg. Kettőnknek a kétfogásos ebéd italokkal 40 ₼ (kb. 8000ft) volt.

Menekülés a zűrzavarból

Vissza metróztunk a hátizsákjainkért, majd úgy döntöttünk, „okosak” leszünk és nem a 28 May állomáson szállunk fel a reptéri buszra, hanem az odafelé véletlenül megismert Koroghlu megállónál, hogy ne kelljen az óriási téren keresgélni a metróállomást. Hát, ennél nagyobbat nem is hibázhattunk volna.

Amikor odaértünk, egy sötét, kaotikus buszállomás fogadott minket. A buszok – látszólag – össze vissza száguldoznak, majdnem elgázolva minket. Próbáltuk megérdeklődni, hogy honnan indul a reptéri busz, de gyakorlatilag mindenki mást mondott, vagy csak vonogatta a vállát. Valami meccs vagy tüntetés lehetett, mert agresszív, ordibáló csoportok lepték el a teret, rendőrautók szirénáztak mindenhol, totális dugó és káosz volt. Kicsit sem éreztük magunkat biztonságban – az a fajta feszültség volt a levegőben, amikor az ember azt figyeli, mikor durvul el a helyzet és kerül elő a könnygáz és a füstgránát.

Ekkor megpillantottunk egy lepusztult buszt, aminek az oldalára alig láthatóan az volt írva Аэропорт. Tisztában voltunk vele, hogy nem ezt a buszt keressük, de az idő szorított, a helyzet pedig elég feszült volt, így megkérdeztük a sofőrt, hogy tényleg a reptérre megy-e. Ő bólogatott és mondta 2 ₼ fejenként elvisz bennünket. Nekünk viszont már csak összesen 3.7 ₼ maradt. A sofőr látva szorult helyzetünket, legyintett, és felengedett minket.

A buszon az volt a furcsa, hogy senkinek nincs csomagja, hátizsákja, így több utast is megkérdeztünk, hogy tényleg a reptérre megy-e a busz, akik megerősítettek ebben. Lesz ami lesz alapon maradtunk a buszon, ami kb. 15 perc múlva elindult a dugóban araszolva. Kiérve a városból már egész jó tempóban és ami fontos, jó irányban haladt.

Egyszer csak megállt a reptér melletti logisztikai központnál, ahol az utasok döntő többsége leszállt. Ekkor értettük meg, hogy gyakorlatilag a munkásokat szállító buszra sikerült felkéredzkednünk. Ezek után megállt végcélunknál, a kettes terminálnál is.

Megkönnyebbülten szálltunk le. Kicsit aggódtunk, mert az idő szorított. A reptér bejáratánál egy gyors csomagátvilágítás, fémdetektoros kapu, majd mentünk az utasfelvételi pulthoz, mivel a jegyünkön az szerepelt, hogy nem beszállókártya, csak a checkin-t igazolja (Neked is ezt fogja írni, de ne aggódj!) Itt útlevél ellenőrzés után megkaptuk a beszállókártyánkat, majd a security check után megkönnyebbülve huppantunk le a váróban.

Innen már eseménytelenül telt az út, talán a folyamatos turbulenciák miatti hánykolódás volt némileg kellemetlen, de ez akkor minket már nem zavart.

Tippek

A Wizz Air alkalmazása az odafelé útra becsekkoláskor azt fogja írni, hogy a bakui reptéren nem fogadnak el elektronikus beszálló kártyát. Ez csak egy újabb piszkos trükk tőlük, hogy vegyél ülőhelyet és előre intézd el az utasfelvételt, ne hagyd az utolsó 24 órára. Megsúgom, akkor is oda kell majd menni a checkin pulthoz.

Ami kimaradt, de feltétlen látni szeretnénk:
Candy Mountain, Pink Lake, Khinalig falu, Sheki

Az összes bakui programot itt találod

Ha magyar nyelvű szervezett programokat / idegenvezetést szeretnél, jó szívvel ajánlom az Azerbajdzsán, Baku, kirándulj Timivel Facebook csoportban Timit.

Összbenyomás

Azerbajdzsán egy vad, izgalmas és végtelenül barátságos ország, ami az utolsó pillanatban is tudott újat mutatni – Bár erre annyira nem volt igény 🙂 Sok mindent nem láttunk még – köszönhetően többek között a januári időpontnak -, így mindenképpen visszatérünk.

Közlekedés

Az árak nevetségesen alacsonyak, de a rendszer tartogat meglepetéseket.

A csúcsidő (reggel 8-9 és délután 5-7) brutális. Ilyenkor a metró az egyetlen biztos pont, a buszok és taxik órákra beragadhatnak a sugárutakon. A Google Maps megbízható, mind a gyalogos, mind a tömegközlekedésben.

A mindenható BakiKart

Bakuban felejtsd el a sofőrnél váltott jegyet vagy a készpénzes fizetést a buszon, vagy metrón. Itt mindenhez BakiKART kell.

• Hol vedd meg? A reptéren, minden metróállomáson és a nagyobb buszmegállókban található kék automatákból. Az automata tud angolul is.
• A műanyag kártya 2 ₼-ba kerül, amit aztán tetszőleges összeggel tölthetsz fel. Többen is használhatjátok (egymás után odaérintve a kapunál), és bármikor újratölthető.
• Hogyan vedd meg? Az automatán válaszd a BakiKart ikont. Ezután a pénznyílásba helyezd be azt az összeget, amit rá szeretnél tölteni + 2 ₼-t a kártya díjára. Ha betetted az összes bankjegyet, a képernyőn jóváhagyod és már kapod is a kártyát, rajta a kívánt összeggel. Az automaták csak készpénzt fogadnak el.
• Hogyan töltsd fel? Az automata jobb oldalán található egy kártyaolvasó (mint az itthoni bankautomatákon). Ha azt hinnéd, hogy ez bankkártyás fizetésre szolgál, akkor tévedsz. Ide kell rátenni a BakiKart-od, ha fel akarsz rá tölteni. Amikor ráhelyezed a kártyát, az automata érzékeli. Ezután beadod neki a feltölteni kívánt összegnyi bankjegyet, majd a képernyőn jóváhagyod.
• Egy út egységesen 0,60 ₼ (kb. 120 Ft), kivéve a reptéri buszt. Ha átszállsz egy másik buszra vagy metróra, az újabb 0,60 ₼. Nincs átszállójegy.

• Fontos! A kártyáról a pénzt nem lehet visszaváltani, szóval csak annyit tölts rá, amennyit le is utazol.

Metró – A Szovjet örökség

Ha a budapesti M3-as metró régi, felújítás előtti szerelvényei megvannak, akkor Bakuban otthon fogod érezni magad. A metró gyors, tiszta, de azért vannak trükkök amik meglephetik a turistát.

Egy utazás ára bárhová 0,60 ₼ (kb. 120 Ft). A metróba csak BakiKart-tal lehet belépni, melyet a beléptető kapunál le kell csippantani. A terminál kiírja a levont összeget és a kártya egyenlegét.

• Minden bejáratnál röntgenberendezések vannak a táskáknak. Ne lepődj meg, ha a rendőrök megkérnek, hogy nyisd ki a hátizsákodat. Ez rutinfeladat, ne vedd magadra!
• Hivatalosan a metró stratégiai létesítmény, ezért tilos fotózni. Manapság a telefonos kattintások felett már gyakran szemet hunynak, de ha előveszel egy profi fényképezőgépet, másodperceken belül ott terem egy egyenruhás.
• Bakuban az állomások elképesztően mélyen vannak (háborús óvóhelynek épültek). A mozgólépcsők nemcsak hosszúak, de gyorsabbak is, mint amit itthon megszoktunk. Kapaszkodj! Vannak állomások, ahol percekig tart az út a felszínre. Ez alatt az idő alatt a helyiek rezzenéstelen arccal görgetik a telefonjukat, vagy éppen elgyalogolnak melletted, így a jobbra tartás kötelező.
• A „28 May” csomópont: Ez a bakui metró legtrükkösebb része. Nálunk megszokott, hogy egy peronhoz egy vonal tartozik. Bakuban a piros és a zöld vonal ugyanazt a sínpárt és peront használja a 28 May állomáson, ezért figyeld a peron feletti digitális kijelzőt. Ha a kijelzőn az állomás neve mellett a célállomás is kint van (pl. Hazi Aslanov vagy İçərişəhər), akkor tudod, melyik vonal jön. Ha rosszra szállsz, pillanatok alatt a város teljesen más negyedében kötsz ki.
• A szerelvények nagy része klasszikus szovjet gyártmány, amikor elindulnak, akkorát rántanak, hogy érdemes kapaszkodni.

Hogyan ne tévedj el?

Itt ütközik ki leginkább a kontraszt a modern Baku és a retró metró között. Míg a felszínen minden csillog, a föld alatt a technika puritánabb.

• A legtöbb szerelvényen hiába keresed a kijelzőket, amik mutatják a következő megállót vagy, hogy éppen hol jársz, egyszerűen nem léteznek.
• Az egyetlen vizuális kapaszkodód az ajtók fölé vagy az ablakok mellé ragasztott, sokszor kissé megkopott hálózati térkép. Érdemes felszálláskor azonnal beazonosítani, hol tartasz, és onnantól „számolni a megállókat”.
• Másik lehetőség a hallás utáni tájékozódás. A megállókat azerbajdzsáni és szerencsére angol nyelven is bemondják. Mivel a nagy zajban néha nehéz kivenni a bemondást, figyeld az állomások falát. Minden megállóban hatalmas betűkkel ki van írva az állomás neve a falra, így ha résen vagy, az ablakon kinézve látni fogod, hol jársz.
• Ha látod, hogy egy modernebb, Alstom gyártmányú szerelvény érkezik, próbálj meg arra felszállni. Ott már vannak digitális kijelzők – de persze az igazi „baku-élményt” a régi, dübörgő kocsik adják.

Praktikus tudnivalók

Üzemidő:	06:00 – 00:00 (Éjfélkor bezárnak a kapuk)
Követési idő:	Csúcsidőben 2-3 perc, este 5-10 perc.
WiFi:	A legtöbb állomáson van ingyenes „Baku Metro Free” WiFi.
Hőmérséklet:	Nyáron a mélység miatt kellemesen hűvös, télen fűtött.

Busz

Baku buszhálózata hatalmasat fejlődött az elmúlt években. Míg régen füstölő, öreg midibuszok cikáztak a városban, ma már egy rendezettebb rendszer vár.

• BakuBus (a pirosak): Ezek modern, európai színvonalú buszok. Légkondicionáltak, tiszták, és csak a kijelölt megállókban állnak meg. Kizárólag BakiKART-tal vehetők igénybe. Készpénzt nem fogadnak el, és jegyárusítás sincs a fedélzeten. Ha nincs kártyád, fel sem tudsz szállni. Szigorúan első ajtós felszállás van, ahol azonnal le kell csippantani a kártyát az olvasónál. Leszállni a középső és hátsó ajtókon lehet.
• A „többi” busz: A külsőbb kerületekben és bizonyos útvonalakon még járnak régebbi, gyakran lila vagy kék színű buszok. Kisebb, néha kicsit viseltesebb járatok. Itt néha még működik a régi rendszer, ahol a sofőrnek adod oda készpénzben a viteldíjat, de egyre több ilyen járaton is megjelenik a kártyás leolvasó. A városközpontban már szinte mindenhol a kártyás rendszer uralkodik.
• Ár: Városon belül egységesen 0,60 ₼.

A belvárosban sok megállóban találsz digitális kijelzőt, ami mutatja, hány perc múlva érkezik az adott járat. Sajnos a megállókban ritkán találsz átfogó hálózati térképet. A legjobb, ha a Google Maps-et használod (elég jól mutatja a járatokat) vagy letöltöd a 2Baku appot.

Taxi

Ha kényelemre vágysz, a taxi Bakuban szinte ingyen van, ha appot használsz. Jelenleg három nagy szereplő küzd a kegyeidért, és utazóként az a legjobb stratégia, ha mindhárom app fent van a mobilodon. Egy 15 perces városi út kijön 3-6 ₼-ból.

• Bolt: Talán a legnépszerűbb a turisták körében. Megbízható, sok az autó, és az árai kiegyensúlyozottak. Még itthon töltsd le és regisztrálj.
• Uber AZ: Fontos! Ez nem a globális Uber app. Azerbajdzsánban egy külön alkalmazást kell letöltened (Uber Russia vagy Uber AZ néven találod meg). A globális regisztrációd itt nem fog működni.
• Yango: A Yandex technológiájára épülő szolgáltatás. Nagyon gyorsan fejlődnek, és gyakran ők adják a legolcsóbb ajánlatokat.
  
  Tipp: Mielőtt autót rendelsz, csekkold le mindhármat. Nem ritka, hogy ugyanarra az útra az egyik 4 ₼-t, a másik viszont csak 2.80 ₼-t ír.

London Taxi: Látni fogsz klasszikus formájú „Eggplant” (padlizsán) taxikat. Ezek hivatalosak, órával mennek, de drágábbak, mint az appos társaik.

Utcai alkudozás: Ha leintesz egy autót, az árban még a beszállás előtt állapodj meg! Ha turistának néznek, a négyszeresét fogják mondani. Nyugodtan alkudj, de a legjobb, ha maradsz az appos taxiknál – ott nincs meglepetés.

Készpénz vs. Kártya: Az appokban beállíthatod a kártyás fizetést, ami kényelmes, de a sofőrök jobban szeretik a készpénzt. Ha készpénzzel fizetsz, figyelj, mert „nincs apróm” felkiáltással gyakran megpróbálják zsebre tenni a visszajárót.

Az autók állapota: Ne lepődj meg, ha egy repedt szélvédőjű vagy horpadt oldalú Prius érkezik érted a Yango-n keresztül. Bakuban az autó használati tárgy, a közlekedési morál pedig…

Gyalogos közlekedés

Az aluljárók kultusza (és kényszere)

Bakuban a sugárutak (mint például a Heydar Aliyev sugárút) nem csak utak, hanem áttörhetetlen falak.

• Nincs felszíni átkelés. Hiába látod a túloldalon a célpontodat 20 méterre, ha nincs zebra, ne is próbálkozz. Gyakran 200-300 métert kell gyalogolnod a legközelebbi aluljáróig. Az aluljárók Bakuban nem sötét lyukak. Sokuk márvánnyal burkolt, tiszta, sőt, némelyikben mozgólépcső vagy lift is van.
• Ha megpróbálsz átfutni ott, ahol nincs átkelő, a rendőrök (akik minden sarkon ott vannak) azonnal kiszednek a forgalomból, és helyszíni bírságot szabnak ki.

A zebra csak dekoráció

Bár az autósok egyre gyakrabban megállnak a zebránál, a morál még mindig keleti.

• Soha ne indulj el a zebrán úgy, hogy nem nézel a sofőr szemébe. Az azeri autós nem fog reflexből lassítani, ha meglát a járda szélén. Megvárják, amíg látják a határozott szándékot, de még akkor is résen kell lenni.
• A gyalogos lámpa zöldje sokszor nagyon rövid. Készülj fel, hogy az autósok már akkor elindulnak és türelmetlenül dudálnak, amikor neked még villogó zölded van.

Bejutás a reptérről (GYD)

A repülőtér 25 km-re van a várostól, és a bejutás pofonegyszerű.

Taxi

• A „csöves” avagy hiéna taxik. Ők azok, akik a várócsarnokban leszólítanak: „Taxi, my friend? Cheap price!”. Soha ne menj velük! Általában nincs fix áruk, a végén megpróbálnak majd lehúzni (pl. kiderül, hogy az ár „fejenként” értendő, vagy nem tartalmazza a parkolási díjat).
  
• A terminál kijáratánál, közvetlenül a járda mellett csak a hivatalos reptéri taxik („London Cabs”) állhatnak meg. Ha kilépsz az épületből, ezeket fogod látni sorban állni. Ezek kényelmesek és biztonságosak, de a legdrágábbak is (fixen kb. 40-50 ₼ a belváros).

Busz

Az „Aero Express” busz a legolcsóbb opció. Ez egy kiváló, modern, éjjel-nappal (24/7) közlekedő járat, ami a repülőtér és a 28 May metróállomás (vasútállomás) között jár. Nappal félóránként, éjjel óránként közlekedik.

A jegyár 2 ₼. Készpénzt vagy bankkártyát nem fogad el a sofőr, csak BakıKart-tal tudsz fizetni. A reptér kijáratától jobbra, kb. 50 méterre lévő automatából tudod megvenni a kártyát (2 ₼ a műanyag kártya, plusz amit rátöltesz). Az automata csak készpénzt fogad el, és nem ad vissza aprót, szóval legyen nálad kisebb címlet. A megálló ott van az automata mellett.

Bolt, Uber és Yango applikációk

Ahogy említettem, a kényelemnek ára van. A terminál kijáratánál csak a hivatalos reptéri taxik állhatnak. Ha a Yango, Bolt vagy Uber mellett döntesz, készülj fel a következőkre:

• Át kell vágnod a kijárattal szembeni úttesten, és el kell gyalogolnod a távolabbi parkolóig (P1 vagy P2 zónák). Ez bőröndökkel, gyerekkel vagy sötétben nem a legkellemesebb.
• Csak akkor rendeld meg az autót, ha már ott vagy a parkoló közelében, mert a sofőrök nem szeretnek várni a drága parkolási díjak miatt.
• A parkolóban több száz hasonló fehér vagy fekete autó állhat. Figyeld a rendszámot! A sofőrök gyakran hívogatnak telefonon, hogy „Hol vagy?”, de mivel sokan nem beszélnek angolul, a legjobb, ha te keresed meg őket az applikációban lévő térkép alapján.
• Így is jóval olcsóbb (15-25 ₼), de a kényelmi faktor sokkal alacsonyabb.

Pro Tipp: Ha nem akarsz a reptéri parkolóban bőröndökkel bolyongani a Yango-t keresve, szállj fel az Aero Express buszra 2₼-ért, menj be a Koroğlu vagy a 28 May megállóig, és onnan hívj egy fuvart a hotelig fillérekért.

Tourist SIM és mobilnet Azerbajdzsánban

Baku egy modern metropolisz, ahol a Google Maps és a taxi-appok nélkülözhetetlenek. Azerbajdzsán nem EU-tag, így a magyar roaming tarifákkal egyetlen Instagram-poszt árából kijönne egy komplett vacsora.

A három nagy szolgáltató

Azerbajdzsánban három fő mobilhálózat közül választhatsz. Mindhárom megbízható 4G (és néhol már 5G) lefedettséget biztosít a városban:

• Azercell: A legnagyobb és legjobb lefedettségű szolgáltató. Vidéken is ez a legbiztosabb.
• Bakcell: Remek sebesség a városokban, jó árak, a turisták körében nagyon népszerű.
• Nar: Lefedettségük a távolabbi hegyvidékeken elmaradhat a másik kettőtől.

Hol vedd meg a kártyát?

• A reptéren: Az érkezési oldalon (arrivals) az Azercell-nek van standja, ami 24/7 nyitva tart. Itt beszélnek angolul, és azonnal be is aktiválják neked a kártyát.
• A városban: Keresd az olyan utcai üzleteket, mint az Azercell Exclusive vagy a Bakcell hivatalos márkaboltjai (például a Nizami utcán), NAR kártyát pedig viszonteladóktól vehetsz.

Mi kell a vásárláshoz?

Az útlevél kötelező! Minden SIM-kártyát regisztrálnak az útleveled alapján. A legtöbb hivatalos helyen elfogadják a bankkártyát, de a kisebb viszonteladóknál csak a manat játszik.

Árak (2026)

A szolgáltatók kifejezetten „Tourist Pack” néven kínálnak csomagokat, amik általában 30 napig érvényesek:

Szolgáltató	Csomag neve	Adatkeret	Ár (AZN)
Azercell	Travel Pack M	30 GB + 100 perc helyi és nemzetközi hívás	39 ₼
Nar	TouristSIM	40 GB + 20 GB Social media, 100 perc helyi hívás, 20 perc nemzetközi hívás	55 ₼
Bakcell	TravelSIM	30 GB, 50 perc helyi és 50 perc nemzetközi hívás	35 ₼

---

Az eSIM opció

Ha a telefonod támogatja az eSIM-et, nem kell sorban állnod és fizikai kártyával bajlódnod. Az Airalo.com appban megveheted az eSIM-et, már az indulás előtt.

• Előnye: Azonnal van neted, amint landol a gép.
• Hátránya: Csak adatot kapsz, helyi telefonszámod nem lesz (ami néha kellhet bizonyos regisztrációkhoz, pl. Yango).

Árak (2026)

3 napos: 1GB 5.6€, 3GB – 12€
7 napos: 3GB – 13€, 5GB – 20€, 10GB – 35€
15 napos: 5GB – 21€, 10GB – 35€

Pro Tipp: Az azeriek szinte mindent WhatsApp-on intéznek (kommunikáció a szállásadóval, szervezett programok stb.), érdemes ezt használni. A Viber-t nem ismerik annyian.

Étel, ital, gasztronómia

Ha létezik ország, ahol a diéta és az önmegtartóztatás esélytelen, akkor Azerbajdzsán az. Az azeri konyha a perzsa fűszerek, a török hagyományok és a kaukázusi bőség találkozása.

Nemzeti ételek

Plov (Piláf)
Azerbajdzsánban több mint 40-féle plov létezik. Ez nem sima „rizses hús”. A rizst külön főzik meg sáfránnyal, vajjal és aszalt gyümölcsökkel (mazsolával, sárgabarackkal, gesztenyével).
Shah Plov (Királyi piláf) A rizst és a húst lavashba (vékony tésztába) csomagolják, és úgy sütik ki, mint egy tortát.

Dolma
Az UNESCO szellemi örökségének része. Leggyakrabban darált húst és rizst töltenek szőlőlevélbe.
Tipp: Mindig kérj hozzá qatıq-ot (fokhagymás joghurtot), úgy az igazi.

Düşbərə
A Düşbərə nem csupán egy leves, hanem az azeri konyha egyik legikonikusabb és legtöbb türelmet igénylő étele. A Düşbərə igazi értékét a gombócok mérete adja. A hagyomány szerint egyetlen evőkanálban legalább 10–15 darabnak kell elférnie.

Az étel három fő részből áll:

• A tészta: Nagyon vékonyra nyújtott, tojásos búzalisztből készült tészta. Ezt apró, kb. 1,5 x 1,5 centis négyzetekre vágják fel.
• A töltelék: Finomra darált bárányhús (néha marhával keverve), amit rengeteg hagymával és helyi fűszerekkel dolgoznak össze.
• Az alaplé: Egy tiszta, áttetsző, de rendkívül gazdag húsleves (csontleves). A titka a sáfrány, amitől a leves gyönyörű aranysárga színt kap.

Mivel több száz apró gombócot kell kézzel megtölteni és összehajtogatni, a család nőtagjai gyakran körbeülik az asztalt és beszélgetés közben „gyártják” azokat. A kis négyzetek közepére egy-egy gombostűfejnyi húst tesznek, majd háromszög alakba hajtják, és a két sarkát hátul összecsippentik.

A legenda szerint régen Azerbajdzsánban ez volt a „menyasszony-vizsga”. Úgy tartották, hogy az a lány, aki nem tud elég apró Düşbərə-t készíteni, még nem áll készen a házasságra, mert hiányzik belőle a türelem és a precizitás.

Qutab
Vékonyra nyújtott tészta, amit félhold alakúra hajtanak, és mindenféle finomsággal töltenek: sütőtökkel, zöldfűszerekkel vagy darált hússal. Száraz serpenyőben sütik ki, majd bőségesen megkenik vajjal és megszórják szömörcével (sumac).

Édességek

Pakhlava
Bár a név hasonló, az azeri pakhlava egészen más. Míg a török baklava hajszálvékony, szinte átlátszó tésztalapokból áll és tocsog a szirupban, az azeri változat tömörebb, omlósabb és sokkal karakteresebb. A tésztája inkább a linzerre vagy a vajas tésztára emlékeztet. Általában 9-12 rétegből áll, minden réteg között bőségesen van darált dió vagy mogyoró, cukor és fűszerek. A tetejét tojássárgájával kenik le, és a jellegzetes rombusz alakú szeletek közepébe egy szem mandulát vagy diót nyomnak.

Shekerbura
Félhold alakú, édes diós töltelékkel töltött sütemény, aminek a tetejét kézzel díszítik. Ez a tavaszi napéjegyenlőség jelképe.

Alkoholmentes italok

Tea (Çay)
Azerbajdzsánban a tea szent és sérthetetlen. Ez az első dolog, amit eléd raknak, ha vendégségbe mész, és az utolsó, amit elfogyasztasz egy bőséges vacsora után.

A tea mindig az úgynevezett Armudu pohárban érkezik. Ez egy körte alakú üvegpohár, aminek az alja szélesebb, így ott tovább marad forró a tea, míg a felső, kiszélesedő része hagyja, hogy a tea felszíne iható hőmérsékletűre hűljön.

A teát gyakran isszák kísérőként Mürəbbə-val (lekvár), kandírozott gyümölcsökkel és magvakkal. Itt ne a kenyérre kenhető lekvárra gondolj. Kis tálkákban szolgálják fel a gyümölcsdarabokat szirupban. Lehet pl. fehér cseresznye, rózsaszirom, vagy egész dió is. Sokan nem is tesznek cukrot a teába, hanem egy szem kockacukrot vagy egy kanál lekvárt vesznek a szájukba, és azon keresztül szürcsölik a forró italt.

A Çayxana (Teaház) az azeri társadalmi élet központja. Hagyományosan férfiak látogatják, ahol órákig ülnek, teáznak, és Nərd-et (backgammon) játszanak.
Tipp: Ne kérj citromot a teába egy tradicionális teaházban, hacsak nem akarod, hogy furcsán nézzenek rád.

Şərbət (Serbet)
Ez nem a nálunk ismert jégkása vagy fagylalt. Az azeri serbet egy gyógynövényes, gyümölcsös hűsítő ital, amit jéghidegen szolgálnak fel. Létezik sáfrányos, bazsalikomos és rózsavizes változata is.

Ayran
A sós joghurtital, ami minden nehéz, húsos étel legjobb ellenszere. Joghurt, víz, só és gyakran apróra vágott menta vagy kapor van benne.

Alkoholos italok

Bár muszlim többségű ország, Azerbajdzsán büszke a világi életmódjára és az alkoholgyártására.

Azeri borok
Kevesen tudják, de Azerbajdzsán a világ egyik legősibb bortermelő vidéke. Érdemes megkóstolni a helyi fajtákat (pl. Madrasa vagy Saperavi), de a gránátalmabor (Nar şərabı) is igazi helyi különlegesség (bár ez inkább desszertbor jellegű).

Vodka
A szovjet örökség része. A minőségi azeri vodkák (pl. Xan) nagyon tiszták, és gyakran fogyasztják baráti összejöveteleken.

Sör
A legnépszerűbb helyi márka a Xırdalan. Könnyű, európai típusú láger, minden sarkon kapható.

Gasztro tippek

• A kenyér szent: Soha ne tedd a kenyeret fejjel lefelé az asztalra, és ne dobj ki kenyeret a szemétbe. Ha leesik egy darab, az azeriek illendőségből megcsókolják és a szemükhöz érintik, mielőtt félretennék.
• Kóstolás a piacon: A Yaşıl Bazar-ban (Zöld Bazár) szinte kötelező kóstolni. Ne félj elfogadni, amit kínálnak, de készülj fel rá, hogy nehéz lesz vásárlás nélkül távozni.
• Számla: A borravalót (chay puli – „teapénz”) gyakran már eleve rászámolják a számlára (általában 5-10%), ezt érdemes ellenőrizni fizetéskor. Ellenkező esetben nagyon örülnek neki, és hálásak érte.

Azerbajdzsáni etikett

Sokan úgy indulnak el Bakuba, mintha egy szigorú teokráciába (mint pl. Irán) utaznának. Ez nagy tévedés. Azerbajdzsánban a vallás és az állam élesen elválik, a nők 1918 óta szavazhatnak, és a vodkás üveg sokszor békésen megfér a teáskanna mellett az asztalon. De azért vannak íratlan szabályok.

Nők Azerbajdzsánban

Itt érdemes egy kicsit oszlatni a ködöt.

• „Alsóbbrendűség”: Ez a fogalom Bakuban gyakorlatilag nem létezik. A nők egyetemekre járnak, vezető pozíciókban dolgoznak, és rendkívül öntudatosak. Vidéken, a kisebb falvakban (pl. a hegyekben) a társadalom konzervatívabb, ott a nők inkább a háttérbe húzódnak, de ez nem egyenlő a jogfosztottsággal.
• Öltözködés: Bakuban a miniszoknyától a csadorig mindent látsz. Turistaként a „normál” európai viselet teljesen rendben van. Nem fognak megkövezni egy ujjatlan felsőért, de a túlzottan kihívó ruházatot (mély dekoltázs, nagyon rövid sort) érdemes kerülni, mert feleslegesen bámulni fognak.

Vallás és a mecsetek látogatása

Bár a lakosság nagy része muszlim, a mindennapokban ez inkább kulturális önazonosság, mintsem szigorú vallásgyakorlás.

• Mecsetlátogatás: A cipőt le kell venni a bejáratnál. Férfiaknak hosszú nadrág (rövidnadrág tilos!), nőknek pedig el kell takarniuk a vállukat, a térdüket és a hajukat. A legtöbb turista-mecsetnél (mint a Bibiheybat) adnak ingyen kendőt vagy köpenyt a bejáratnál.
• Ima közben: Ha épp ima zajlik, ne fotózz, és soha ne sétálj el egy imádkozó ember előtt – ez náluk nagy tiszteletlenség.

Alkohol és dohányzás

Azerbajdzsánban az alkohol legális és elérhető. Saját boruk és sörük van, a vodka pedig alapfelszereltség. Ne mutatkozz részegen az utcán, különösen vallási helyszínek közelében. Ez mélységesen megvetendő náluk. Nagyon sokat dohányoznak, szinte mindenhol szabad, de éttermekben, aluljárókban már kezdik korlátozni.

A mutogatás

Bár nekünk európaiaknak ez néha fel sem tűnik, Azerbajdzsánban (és általában a Kaukázusban vagy Keleten) az ujjal mutogatásnak negatív éle van. Íme, miért érdemes figyelni rá:

Ha egy emberre (legyen az eladó, pincér vagy egy járókelő) az ujjaddal mutatsz, az náluk agresszív, vádló vagy lekezelő gesztus. Olyan, mintha parancsolnál neki, vagy kioktatnád. Ha valakire utalni akarsz, használd a nyitott tenyeredet. Finom, kecses mozdulattal jelezz az egész kezeddel az adott irányba.

Tárgyakra vagy épületekre mutogatni már kevésbé „bűn”, de azért itt is érdemesebb a nyitott tenyérnél maradni. Ha például a bazárban rámutatsz egy szőnyegre az ujjaddal, nem fognak megsértődni, de ha az egész kezedet használod, rögtön látni fogják rajtad, hogy „kulturált” turista vagy.

A hüvelykujj fel, szerencsére náluk is a „minden oké” jele, nyugodtan használhatod.

Ramadán Bakuban

Azerbajdzsánban a Ramadán sokkal inkább egy kulturális ünnep és a szolidaritás ideje, mintsem egy kötelező, kényszerített böjt.

Nyitva vannak az éttermek? Igen, szinte kivétel nélkül. Bakuban az élet nem áll meg napközben. Az éttermek, kávézók és bárok ugyanúgy nyitva tartanak, mint máskor.

Szabad az utcán enni, inni vagy dohányozni? Senki nem fog megbüntetni, ha vizet iszol az utcán vagy elszívsz egy cigit, de a jóérzés azt diktálja, hogy ne rendezz látványos „utcai lakomát” egy mecset közvetlen közelében. Bakuban a modern fiatalok és a turisták ugyanúgy esznek a teraszokon, mint bármikor máskor.

Bár a vallásosabbak ilyenkor teljesen kerülik, a boltokban és az éttermekben ugyanúgy kapható alkohol. Egy-két kisebb, vallásosabb negyedben lévő helyi kifőzde esetleg úgy dönthet, hogy a böjti hónap alatt nem szolgál fel szeszes italt, de ez a ritkább.

Az iftar a ramadáni böjti napot lezáró, naplemente utáni étkezés. Bakuban ilyenkor a mecsetekből felhangzó imára hívó szó jelzi a pillanatot, amikor végre szabad enni és inni.

Az iftar lényege a közösség. Ilyenkor a családok, barátok, sőt idegenek is összeülnek. Bakuban sok étterem kínál „Iftar-menüt” (fix áras sorozat az előételtől a desszertig), ahol mindenki egyszerre kapja meg az ételt a naplemente pillanatában.

Mivel 2026-ban a Ramadán épp most, február közepétől március közepéig tart, ha ebben az időszakban Bakuban jársz, érdemes legalább egyszer befizetni egy éttermi iftar-vacsorára. Még ha nem is vallási okokból teszed, a hangulat – ahogy egy egész teremnyi ember egyszerre emeli meg a poharát az első korty vízre – libabőrös élmény.

Vendégszeretet és visszautasítás

Ha egy azeri meghív teára vagy ebédre, az nem udvariassági kör, hanem komolyan gondolja. Elsőre illik szerényen visszautasítani, de ha másodszor is kéri, fogadd el. Ha nem fogadod el a teát, azzal azt üzened, hogy nem akarsz vele beszélni.

Mit NE csinálj? – A „Tabuk”

• Örményország említése: Ez a legérzékenyebb pont. Soha ne dicsérd Örményországot, ne hordj örmény feliratos pólót, és ha voltál ott, ne kérkedj vele. A két ország közötti konfliktus mély sebeket hagyott.
• Orrfújás: Publikus helyen, pláne asztalnál hangosan orrot fújni náluk rendkívül gusztustalan és illetlen. Ha kell, menj ki a mosdóba.
• Idősek tisztelete: A buszon, metrón kötelező átadni a helyet az idősebbeknek. Ez nem udvariasság, hanem alapkövetelmény.
• Közterületi érzelmek: A kézen fogva sétálás oké, de a heves csókolózás vagy „nyalakodás” az utcán nagyon nem fér bele a közízlésbe.
• Kenyér: Ahogy említettem, a kenyeret tisztelik. Ne dobáld, ne tedd a földre.

Költségek és pénzügyek

Azerbajdzsán hivatalos fizetőeszköze a manat (AZN).

1 AZN kb. 200 Ft, 1€ kb. 1,9 AZN (2026 január)

Az itthoni pénzváltókban ne nagyon keresd, vigyél eurót, vagy dollárt és válts ott. Tartja magát a makacs legenda, miszerint tilos kihozni manatot az országból, kis mennyiségben (emlékbe egy-két bankjegy) senki nem fog érte szólni. De mivel Azerbajdzsánon kívül sehol nem tudod visszaváltani vagy elkölteni, a manat a határon túl egyszerűen csak egy szép, színes papírfecni marad.

Mennyiből jött ki nekünk az utazás?

Ennél az utazásnál nem a spórolás volt a fő célunk, inkább az, hogy kevés szabadságból kijöjjön, szállásunk közel legyen a belvároshoz és a tömegközlekedéshez. Legyen svédasztalos reggeli az árban, mivel szerettünk volna minél több helyi ételt megkóstolni.

Vízum: 29 USD (kb. 9300 Ft)
Repülőjegy: 26900Ft
Szállás: Maajid Boutique Hotel, franciaágyas King szoba Flame-towers-re és tengerre nyíló kilátással, svédasztalos reggelivel 3 éjre 2 főre 111€ – lehetett euróban fizetni (csak kp.) – ez fejenként 22.000 Ft
Helyi közlekedés: 11 AZN / fő (a BakiKart-tal, reptéri transzferrel együtt) – ez kb. 2200 Ft
Taxi (lehúzós) : 10 AZN / 2fő (1000 Ft / fő)
Siklóvasút a felsővárosba: 2x1AZN / fő (400 Ft / fő)
Tourist SIM: 39 AZN (7800 Ft / fő)
GetYourGuide: Egész napos buszos túra minden belépővel, „terepjáróval” együtt orosz/angol nyelven 19881 Ft / fő
Shavanshah- palota belépő: 24 AZN / fő (kb. 4800 Ft / fő)
Mini-Velence csónakázás: 20 AZN / 2fő (2000 Ft / fő)
Szönyegmúzeum belépő: 10 AZN / fő (2000 Ft / fő)
Óriáskerék: 15 AZN / fő (kb. 3000 Ft / fő)

Ötször ettünk étteremben, ezek összesen 108 AZN / 2 fő (10.800 Ft / fő)

Az egy főre eső összköltségünk tehát kb. 112.000 forint.

Hogy tudod olcsóbban kihozni, és mennyiből?

• A vízumon nem tudsz spórolni, azt mindenképp ki kell váltanod.
• A repülőjegyet mi egész jó áron vettük, arra rá kell szánni az időt és keresgélni. Sokszor még ennél is jobb ajánlatokat találhatsz. Ha kíváncsi vagy, hogyan keress olcsó repülőjegyeket, akkor ebben a cikksorozatomban pont erről van szó.
• Szállást már kb. 3000 Ft / fő / 3 éjtől találsz Bakuban (Az értékeléseket mindig olvasd végig).
• A helyi közlekedés igazán filléres költség tömegközlekedéssel, de ha vagytok mondjuk négyen, a Yango app-al még ennél is olcsóbb.
• A GetYourGuide-os utazás nekünk nagyon bejött, de ez is egyéni preferenciák kérdése. 1-2 héttel az indulás előtt szokott 50%-os akció lenni az utazás árából (belépőjegyek és szolgáltatások árából nem!). Amin mi voltunk, az belépők nélkül jelenleg 4426 Ft akciósan. Ha valamelyik látványosság nem érdekel, megbeszéled az idegenvezetővel és ott a buszon maradsz, megspórolva annak belépőjét.
  Másik megoldás, ha négyen vagytok, hogy kimentek Yango taxival. Fillérekért kivisz és megvár. A Bibi-Heybat mecsetet, sárvulkánokat (terepjáró 30 ₼) és a Gobustan sziklaművészeti kultúrtájat (belépő 10 ₼) érdemes egy útba tenni, ezek egy irányban vannak.
  Az Ateshgah (tűztemplom) és a Yanar Dag (lángoló hegy) egy másik irány, ezt egy másik útba érdemes betervezni. Kombinált belépő 15 ₼.
• A helyi SIM kártya meglepően drága más hasonló poszt-szovjet országokhoz képest. Ha nem szükséges (pl. munka miatt), hogy 0/24-ben elérhető legyél, akkor megfontolandó. A szállások és éttermek nagy részében van ingyenes WiFi. A metróállomásokon és a buszok egy észén szintén. A Google Maps térképet Bakuról le tudod tölteni offline használatra. Ha többen vagytok, akkor megoldás lehet, hogy vesz egyvalaki és hotspot-ként megosztja a többiekkel.
• A múzeumi és egyéb belépők mindenkinek saját belátása szerint. Ha csak az Insta-fotó miatt mennél – megsúgom – egyik se az a hely, ahol szuper szelfiket lőhetsz. A Mini-Velence szerintem csak a romantikát szolgálja, de akár jó buli is lehet. Az óriás kerék pedig – mint fentebb írtam –, nem ad kilátásban akkora pluszt a felsőváros és a Boulvard-hoz képest, hogy csak ezért befizess rá.
• Az étteremben ebédelés megint csak egyéni döntés, bár szerintem kár kihagyni. Ha elvagy döner-en és gyros-on, az általában 2,1 – 2,5 ₼ (kb. 420 – 500 Ft).

Szóval, ha nagyon spúr vagy, akár 45-50eFt-ból is kihozható.

Az utazás adatai

• Utazás ideje: 2026.01.24 – 01.27 (4 nap / 3éj), 2 nap szabadság
• Utazás módja: repülő – Wizz Air, Budapest (BUD) → Baku (GYD) → Budapest (BUD)
• Utazás jellege: városnézés, kirándulás
• Utasok száma: 2 fő
• Beutazási feltételek: Azerbajdzsánba a magyar állampolgároknak előre igényelt, érvényes elektronikus vízum (e-vízum) szükséges, amely 30 napos, egyszeri belépésre jogosít. A repülőtéren vízum nem igényelhető. Az útlevélnek a visszaúttól számított legalább 6 hónapig érvényesnek kell lennie, és tartalmaznia kell két üres oldalt.
  E-vízumot ezen a linken tudsz igényelni. A kiállítás általában 3 munkanap, a vízumot e-mailben kapod meg. Az igénylésnél nagyon figyelj oda a helyes kitöltésre, főleg ha több kereszt- és/vagy vezetékneved is van. Ezt nagyon szigorúan veszik. A fent említett oldalon mintákat is találsz erre az esetre.
• Időeltolódás: +3 óra.
• Konnektor típusa: Azerbajdzsánban az európai szabványú, úgynevezett Type C és Type F csatlakozókat használják. Ez pontosan ugyanaz, mint ami Magyarországon is van.
• Ivóvíz: Bár a hivatalos szervek szerint a víz tisztított, a bakuiak többsége sem issza meg közvetlenül a csapból. A csapvizet hagyjuk meg a tisztálkodásra, inni inkább az ásványvíz javasolt, melyet fillérekért beszerezhetsz minden sarkon.