Három Nap Jerevánban – Örményországi Útikalauz Kezdőknek

Miért éppen Jereván?

Örményország mindig is bakancslistán szerepet nálam, így hát elérkezettnek láttam az időt, hogy beteljesüljön ez a vágyam. Nem igazán tudtam, hogy mit várok ettől az úttól és valójában időm se volt felkészülni, megtervezni, így amolyan lesz, ami lesz alapon vágtam bele.

Este 23.20-kor indult a gépünk és a menetrendben megadott 3 óra 20 perc helyett 2 óra 45 perc alatt ott is voltunk. Az időeltolódás miatt ekkor ott hajnal négy körül járt az idő. A korai időpont ellenére az útlevél szigorú ellenőrei feltűnően éberek voltak. Pár kérdés után – nevem, honnan jöttem, hol születtem – elkezdte módszeresen végiglapozgatni az útlevelem, többször rám, majd az útlevélre pillantva, gyanúsan méregetve. Pár perc után kegyesen továbbengedett. Mondjuk ha lett volna benne egy azerbajdzsáni pecsét, gondolom lett volna a tarsolyában még jó pár keresztkérdés.

Kifelé menet már egy pultnál 4500 dramért rögtön vehettünk volna korlátlan SIM kártyát, de úgy voltunk vele, hogy ráér még. És milyen jól tettük. Kint az előcsarnokban a Viva pultjánál ugyan ezt a kártyát 2500 dramért meg tudtuk venni 7 nap korlátlan Internettel és sok perc helyi hívással.
Irány a pénzváltó jöhet a nagy lehúzás, mint ahogy sok reptéren szokás – gondoltam. Ekkor még nem sejtettem, hogy a nagy lehúzás nem itt lesz, sőt nagyon korrekt áron váltották eurót dramra.

A reptérről kilépve rögtön letámadott a taxinepperek, fekete fuvarosok sáskahada, elég rámenősen és ragadósan. Nem, még nem is itt volt a lehúzás, ha azt gondoltad volna. Ezeket elhajtottam, hogy én még nem most akarok indulni.

Mivel rengeteg időnk volt beültünk az Esperanto nevű kávézóba. No ezt nem kellett volna. Már annak gyanúsnak kellett volna lennie, hogy nincsenek kint árak. Kértünk egy kávét, kihozták és UTÁNA elkértek érte 5000 dramot. Túltettük magunk rajta.

Mivel kint még korom sötétség, az első busz is csak 7 óra körül indul, így pihengettünk kicsit. Hét óra körül begördült az első 100-as busz amivel a belvárosba lehetne jutni, de valami hülye feltöltőkártyás rendszert vezettek be a közelmúltban, ami nekünk ugye nincs, készpénzes fizetés nem lehetséges, így más megoldást kellett találnunk.
Ugyan onnan, ahonnan a busz indul marsrutkák (iránytaxik) is indulnak a belvárosba. Ezek általában 21 fős kisbuszok. Felszállsz leülsz, amikor nagyjából megtelik, indul. Útközben bárhol le lehet inteni az útvonal mentén, így ne lepődj meg, ha 30-35-en is utaznak egy ilyen kisbusszal, főként helyiek. Fizetni leszálláskor kell, a viteldíj 300 dram (kb. 270 ft) volt.

Első benyomások

Ebben a kissé komor hangulatban indultunk a város felfedezésére. Mivel még elég korán volt, a szállásunkat meg csak délután kettőtől lehetett elfoglalni, úgy döntöttünk, hogy gyalog vágunk neki.

Így indult a jereváni kalandunk

A Köztársaság tér

Első utunk a Kék mecsethez vezetett, ami ezen relatíve korai órán még zárva tartott (nyitva: minden nap 10-13h, 15-18h). Alapjában véve feltűnt, hogy 10 óra előtt gyakorlatilag szinte semmi nincs nyitva. Úgy döntöttünk, nem várjuk meg a nyitást, így elindultunk a Köztársaság tér felé.

A Köztársaság tér, amit a helyiek röviden csak Hraparak-nak („városi tér”) hívnak, egyszerre szigorú és bámulatosan szép. Az egész komplexum egyetlen ember, Alexander Tamanian mesterterve alapján épült, aki 1924-ben álmodta meg az egészet. Ami azonnal megragadja az ember tekintetét, az a színpompás kőzet. A teret körülvevő öt főépület, mint az Örmény Történeti Múzeum, a Nemzeti Galéria és a kormányzati épületek, mind vulkanikus eredetű, helyi rózsaszín és sárga tufából épültek. Ezért Jerevánt a „Rózsaszín Városnak” is nevezik. A tér két részre osztható. Egy forgalmasabb, ovális körforgalomból álló részre, valamint egy trapéz alakú részre. Ez a zenélő szökőkútnak otthont adó, közösségi tér, ahol az örmény motívumokkal díszített épületek is sorakoznak. A szovjet éra alatt a teret Lenin térnek hívták, és egy monumentális Lenin-szobor uralta éppen ott, ahol ma a szökőkút áll. A téren évente kétszer katonai parádékat tartottak, de több tüntetésnek is színhelyéül szolgált. Az örmény függetlenség kikiáltása után a szobrot eltávolították, és a tér visszakapta eredeti nevét.

Tipp: A tér este 7 óra után kel életre igazán, amikor a zenélő szökőkutak show-ja indul.

Vernissage piac

Innen a Vernissage piac felé folytattuk utunkat. Bár már 11 óra felé járt az idő, de az árusok egy része még csak most pakolta kifelé portékáit. Ez a hatalmas, szabadtéri piac egyszerre bazár, művészvásár és szabadtéri múzeum. Minden soron valami különlegesbe botlasz. Hagyományos örmény szőnyegek, kézzel faragott sakktáblák, fakanalak, Örményország egyik ősi szimbólumát formázó gránátalmás ajándéktárgyak, örmény keresztkövek (khachkarok) miniatűr változatai, ezüst ékszerek, antik tárgyak, régi szovjet érmék és kitüntetések, vagy épp egy bácsi, aki saját festményeit árulja

Tipp: A piac a hétvégén a legpezsgőbb. Ha valamit kinézel, ne vedd meg rögtön – az alkudozás itt nem sértés, hanem szinte elvárás.

Northern Avenue

A Vernissage káosza után a Northern Avenue (Északi sugárút) egy másik világba repített minket. Ez a 450 méter hosszú, gyalogos sétálóutca mintha egy nyugat-európai nagyváros elegáns negyede lenne. Itt modern, luxus lakóházak, üvegből és fémből készült márkaboltok (Burberry, Armani), éttermek és kávézók sorakoznak. A felszín alatt még egy földalatti pláza (Tashir Street Shopping Gallery) is fut különös, metróállomásokra emlékeztető lejáratokkal. Ez a város új gazdagságát és modern ambícióit hivatott tükrözni, összekötve a Köztársaság teret az operaházzal.

A Northern Avenue-ról érkezve jutottunk el a Cascade lábához, ahol egy park (hivatalosan Tamanian park) funkcionál egyfajta szabadtéri modern művészeti múzeumként. A leginkább fotózott és talán legviccesebb szobrok közé tartoznak Fernando Botero kövér figurái. A fekete macska, a monumentális, szögletes római harcos, a dohányzó nő szobrai garantáltan mosolyt csalnak az arcodra. De számos egyéb érdekes szobor és művészeti alkotás is díszíti a teret.

Végre elfoglalhattuk szállásunkat az Apartment called CASCADE nevezetű kiváló apartmanban. Az egység három erkéllyel, – melyből kettő a térre és a Cascade-ra nyílik – kiváló lehetőséget kínált, hogy pihenjünk egy kicsit, hiszen már több mint harminc órája talpon voltunk.

Ahogy besötétedett, úgy döntöttünk, hogy ideje felkapaszkodni a Cascade-ra – vagy legalábbis elindulni a benne futó ingyenes mozgólépcsőn, mert őszintén, a több száz lépcsőfok nem pont este hétkor csábítja az embert. A Cascade belseje olyan, mintha egy modern művészeti alagútba lépnél be. Fények, szobrok és egyéb modern művészeti installációk kísérik végig a mozgólépcsők sorát. Ahogy egyre feljebb jutottunk, minden szinten megálltunk kicsit és kimentünk a teraszra nézni, ahogy a Tamanian park egyre mélyebben terül el alattunk. A teraszokon szökőkutak, szobrok és gondozott parkok váltják egymást, csodás kilátást nyújtva a fényben úszó városra.

Mi is az a Cascade? Egy félbehagyott álomból született szimbólum.

A Cascade egy óriási, mészkőből épült lépcsősor teraszokkal, szökőkutakkal, szobrokkal, ami összeköti Jereván belvárosát a magasabban fekvő részekkel. 302 méter hosszú, 50 méter széles és összesen 572 lépcsőfokból áll.

Az ötlet már az 1920-as években felmerült Alexander Tamanian építész fejében. Teraszok, vízesések és virágágyások rendszerével akarta összekötni a városközpontot az északi dombokkal. Persze akkoriban túl ambiciózusnak tartották, és eltemették az ötletet. A komplexumot először 1971-ben kezdték építeni Tamanian korábbi tervei alapján. Azonban az építkezés a Szovjetunió összeomlása, az 1988-as örmény földrengés és az első karabahi háború miatt megszakadt. A projekt évtizedekig elhagyatottan hevert. A fordulópont 2002-ben érkezett, amikor Gerard Cafesjian örmény-amerikai filantróp 128 millió dollárt adományozott a helyreállításra és befejezésre. 2009 novemberében ünnepélyesen megnyitották a Cafesjian Művészeti Központot. Az eredeti tervek szerint még kellett volna haladnia felfelé a domboldalon, de pénzügyi nehézségek miatt megrekedt a mostani állapotban.

Felérve a Cascade tetejére újabb lépcsőkön lehet tovább menni, immáron saját erőnkre hagyatkozva. Egy kb. 10 perces kaptató után érünk fel az „Újjászületett Örményország” obeliszkhez. Ez az 56 méter magas emlékmű az örmények által évszázadokig nélkülözött államiság szimbóluma, melyet 1971-ben a szovjet Örményország megalapításának 50. évfordulójára építettek.

Tipp: Érdemes felfelé a benti, teljesen ingyenes mozgólépcsőt használni (nyitva: 8-20h), majd lefelé lesétálni a lépcsőkön megállva a teraszokon és gyönyörködve a csodálatos panorámában.

Utazás a fellegekbe. Szurdokok, kolostorok, vízesés és a világ leghosszabb felvonója

A második napot korai indulással kezdtük, amikor Jereván még csak félálomban pislogott a hajnali fényben. A Cascade előtt gyülekezett a kis csapat, Tamanian szobra pedig úgy nézett le ránk, mintha személyesen ellenőrizné, hogy pontosan indultunk-e. Az utat a GetYourGuide-on foglaltuk, de a Yerani Travel oldalán közvetlenül is foglalható. A kisbusz már várta a csoportot, mi pedig félálomban kászálódtunk be a helyünkre.

Egy rövid buszos városnézéssel kezdtünk, miközben az eső is eleredt lassan, nem sok jóval kecsegtetve. Az út Jerevánból délnek kanyarodik a hegyekbe, ahol az addig szelíd autóutak tekergő szerpentinekké vadulnak. Pár órányi kanyargás után megérkeztünk Yeghegnadzorba, egy kedves, csendes örmény városkába, ahol kicsit megmozgathattuk tagjainkat, majd mosdó, kávé és egy gyors reggeli után indultunk tovább az általam legjobban várt attrakcióhoz a zuhogó esőben. Pár órás további kanyargás után végre OTT voltunk, és mintha az égiek is velünk lennének hirtelen az eső is elállt.

Wings of Tatev – a Guinness-rekorder felvonó

Bizton állítom, ez nem egy sima felvonó. Ez A felvonó. Ez a világ leghosszabb egybefüggő, kétirányú drótkötélpályája, mely több mint 5,7 kilométer hosszan visz át a Vorotan-szurdok fölött. A teljes átkelés 12 percig tart. A felvonó 2010-ben került be a Guinness Rekordok Könyvébe, és még ma is turisták ezrei jönnek csak azért, hogy kipróbálják.

Az utazási élmény? Leírhatatlan. A 36km/h-val suhanó kabin néhol 320 méter magasan halad a Vorotan-szurdok fölött, alattad pedig az erdők, hegyek, apró falvak. Ilyenkor az ember hirtelen sokkal jobban elkezd értékelni mindent, ami a talajszinthez köthető. Szóval „Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik”. Nem véletlenül nyerte el 2021-ben, 2023-ban és 2024-ben is a World Travel Awards „Világ legjobb kötélpályája” díját.

Tatev kolostor – a tudás szentélye a hegytetőn

A túloldalon egy újabb csoda várt, a 9. századi Tatev-kolostor. A kolostor nemcsak vallási központ volt, hanem a középkori Örményország egyik legjelentősebb oktatási intézménye is, ahol több száz szerzetes, teológus, filozófus és tudós tanult, dolgozott, másolt kéziratokat.

A legenda szerint a mester, aki a kolostort építette, a munkája végén két faforgácsot kért magának. Ezeket megfogva imádkozott Istenhez, és azt mondta: „Ogni Surb ta tev”, ami örményül azt jelenti: „Adjon a Szentlélek a szárnyakat.”, majd ezt követően a szakadékba ugrott. Zuhanás közben szárnyai nőttek, és tovaszállt. A kolostort ennek a csodának tiszteletére Tatev-nek nevezték el, ami azt jelenti: „szárnyakat ad”.

Érdekesség: A kolostor udvarán áll a híres Gavazan-oszlop, egy 8 méter magas ingó kőoszlop, amit régen állítólag földrengés előre jelzésére használtak, és számtalan földrengést túlélt.

Mire végig jártuk a kolostor látogatható részeit, a buszunk is utolért bennünket. Mivel a buszok legritkább eseteben pattannak felvonóra, így a kolostorhoz vezető utat négy keréken kellett megtennie. Talán ezen való sértődöttségében sajnos az esőt is hozta magával, így újabb két órás esőben való buszozás következett.

Shaki-vízesés – a szökevény lány története

A következő állomás a Shaki-vízesés volt, amely egy buja zöld völgyben bújik meg, mintha a természet direkt el akarná rejteni a nagyvilág elől. A vízeséshez egy szűk ösvényen lehet lejutni. A víz 18 méter magasból több lépcsőben bukik alá, szélesen szétterülve, mint valami természetes függöny.

A terület őskori civilizációk lakóhelye volt, a sziklafülkékben és barlangokban máig megtalálhatók emberi tevékenység nyomai, például paleolitikus hamurétegek – szóval nem csak a vízesés gyönyörű, érdemes a környékén is szétnézni. A helyi legenda szerint a vízesés nevét egy pásztorlányról, Shakiról kapta, aki inkább a mélybe vetette magát, minthogy erőszakkal férjhez menjen. Zuhanás közben ruhája fodrai szétterültek a szélben, és vízesésként folytak tovább.

Borkóstoló – Az areni borvidék ízei

A nap zárásaként egy helyi borászatba látogattunk. Az örmény borászat több ezer éves múlttal bír – a világ legrégebbi, ismert pincészetét is itt tárták fel, amely kb. Kr.e. 4100-4000-re datálható. Igen, jól olvastad. Az örmények több mint 6000 éve készítenek bort.

Az itt őshonos szőlőfajták az Areni Noir, Kharji és Voskehat, valamint a száraz napos klíma és nem utolsó sorban az évezredes tapasztalat, kiváló minőségű borokat eredményez. Illatos fehéret, robusztus vöröset, lágy rozét kóstolhattunk, majd jöttek a friss gyümölcsborok, mint a gránátalma, meggy, szeder, fekete ribizli.

Este fáradtan, de élményekkel telve érkeztünk vissza Jerevánba. A város esti fényei valahogy egészen másként hatottak, mint előző nap. Talán a bor miatt, talán mert egy ilyen utazás után az ember egy kicsit átszellemülve érzi magát. A Vorotan felett lebegő felvonó, a hegyek közé bújt kolostor, a zubogó vízesés és az örmény borok kellemes utóíze mind-mind olyan emlékek, amelyek nem csak „kipipált látnivalók”, hanem átélt, valós emlékek.

Jereván Rejtett Titkai – Kond negyed, alagút és a gyermek vasút kísértete

Ezen a napon nem egészen a megszokott turista csapásokat követtük, hanem Jereván legbelsőbb, legellentmondásosabb arcát kerestük.

Kék mecset (Goy Jami) – A perzsa örökség csöndes emlékműve

Harmadik napunk első állomása a Blue Mosque, azaz a Kék mecset volt. Itt található a Kaukázus egyik utolsó aktív perzsa mecsete. A 18. században épült, kék csempéi Iránból érkeztek, türkiz mozaikos kupolája igazi dísze Jerevánnak. Amikor a Kék mecsetet építették, Jereván mindössze egy 20000 lakosú tartományi város volt. Ez volt a legnagyobb a 19. században Jerevánban működő nyolc mecset közül.

A szovjet időkben, amikor az ateizmus volt az államvallás és sok vallási épületet lebontottak, a mecsetet bezárták és egy időre a Jereváni Történeti és Természettudományi Múzeumává alakították át. Csak a függetlenség után, Irán által finanszírozott forrásokból állították helyre eredeti funkcióját. Ma Jereván kisszámú muszlim közössége használja, de turisták által is látogatható. A belépés ingyenes.

Kond-negyed – Ahol az idő megállt a dombtetőn

A Kék mecsettől rövid sétára található a hangulatos és bolondos Kond, Jereván legősibb és egyben legautentikusabb negyede. A neve onnan származik, hogy magasabban helyezkedik el, mivel a „kond” örményül hosszú vagy meredek domboldalt jelent.

A Kond olyan, mintha kétszáz évet visszamennénk az időben. Keskeny, kanyargós, sikátoros utcák, apró, agyagból és kőből épült házak – sokszor közművek nélkül. A területet valahogy elkerülték a 20. századi szovjet korszak városfejlesztési törekevései, így megőrizhette történelmi varázsát. Ma a negyed kihívásokkal néz szembe, mivel a város modernizálni akarja Kondot, ezért Sergey Navasardyan kezdeményezésére helyi művészek színes graffitikkel díszítették a házak egy részét.

Ez egy igazi, spontán módon fejlődött közösség. A helyiek egyszerűen csak összeülnek egy utcára kitett asztalnál kávézni, kártyázni. A ruhák, szőnyegek kint száradnak kiteregetve. Egyes helyeken homokzsákok tornyosulnak, hogy az igazán szűk utcákban az autók ne vigyék el a ház sarkát. Egy 2×2 méteres „kisbót” tárva-nyitva, az eladó meg sehol. De ha megeresztesz egy-két „Hello”-t, vagy egyszerűen csak vársz, a „Ne csengess, öt percenként úgy is kinézek!” szabály értelmében, akkor valahonnan előkerül.

Szóval ha szeretnéd megismerni a helyiek mindennapi életét, itt jó helyen jársz. Ne tervezz, egyszerűen csak indulj el valamerre a kanyargós kis utcákban és spontán fedezd fel ezt a gyöngyszemet.

Tipp: Ha szeretnél egy jót reggelizni, akkor javaslom a Kondi Hayat Cafe-t. Mi is itt terveztük a reggelinket elfogyasztani, amit a Google Maps mutat is pontosan. Azonban beleestünk abba a hibába, hogy amikor már majdnem ott voltunk, megláttunk egy „éttermet” és azt hittük az lesz az. A tulaj kedélyesen invitált bennünket, így beültünk, rendeltünk. Ezután vettük észre, hogy ezen egység UDVARÁN ÁT közelíthető meg a Kondi Hayat. No sebaj, nagyon finom paradicsomos és kolbászos omlettet ettünk lavash-sal, azaz örmény lapos kenyérrel. Mivel semmi más innivaló nem volt, csak frissen facsart gránátalmalé 3000 dramért, így azt elengedtük és az eredeti terv szerint átnéztünk a szomszédos cafe-ba. Nagyon hangulatos kis kerthelyisége van kulturált mosdóval, WiFi-vel. Ittunk egy limonádét, ettünk finom helyi sütit és konstatáltuk, hogy a rántotta is jóval olcsóbb lett volna, ha ügyesebbek vagyunk.

Kiderült, hogy a Cafe tulaja is megunta a szomszéd vendég lefölöző taktikáját és saját bejáratot alakított ki. Ez úgy működik, hogy az előző étteremtől az utcán kicsit tovább menve, találsz egy nyitott garázsajtót. Ott kell bemenni, majd le egy fém lépcsőn a konyhába, át a nappalin, majd végig az előszobán és máris a teraszon találod magad. Elképesztő és egyben vicces.

Gyalogos alagút – A „titkos” átjáró Kondból

A Kond-negyedből (vagyis annak közeléből) egy 460 méter hosszú, brutalista gyalogos alagúton keresztül vezetett az utunk a Hrazdan-folyó szurdokába. A szovjet időkben két párhuzamos alagutat építettek, hogy össze kössék a gyermek vidámparkot a belvárossal, melyen keresztül buszokkal szállították a gyerekeket. Az alagút önmagában is hátborzongatóan filmes élmény: félhomály, visszhangzó léptek, graffitikkel borított falak, a végén pedig a vakító fény. Mintha egy portálon léptünk volna át a város nyüzsgéséből a völgy csendjébe.

Tipp: Ha a Google Maps-et használod, akkor az az alagút közepére akar vinni, ami nem is lenne baj, de sajnos a felszínen, ami ugye nem ugyan az 🙂 Szóval a bejáratot itt találod.

Gyermekvasút – Nosztalgia és urbex

Az alagút kijárata után egy másik elfeledett kincs, az egykor szebb napokat látott „gyermekvasút” felé vettük az irányt. Az 1936-ban épült keskeny nyomtávú, tipikus szovjet kisvasút anno egy gőzmozdonyból és három nyitott személykocsiból állt, melyen 10-15 éves gyerekek (felnőtt felügyelettel) teljesítettek szolgálatot. Ők voltak a pénztárosok, a forgalmisták, a jegykezelők. Önként jelentkeztek erre a feladatra, és egy komoly tanfolyamon vettek részt az iskolai szünetekben vagy délutánonként. Ez hatalmas presztízst jelentett. Nem csak játszottak a vonattal, hanem egyenruhát viseltek, rangfokozatuk volt, és nagyon komolyan vették a munkájukat.

A főépület egy gyönyörű, de kissé kopottas szovjet remekmű, ólomüveg ablakokkal és díszes oszlopokkal. Az egykori mozdonyt ma graffitik díszítik, a régi vagonokon is nyomott hagyott az idő vasfoga, a sínek között gaz nő, de mégis van valami megfoghatatlan, nosztalgikus benne.

Tipp: Fotósoknak, illetve az urbex szerelmeseinek kötelező zarándokhely.

Mivel már délután négy óra felé járt az idő, így egy Yandex taxival mentünk fel a mintegy 7km-re lévő Győzelem Parkba. A 7km-es út 1100 dramba került, ami hihetetlenül olcsó.

Örmény Anya – A város őrangyala

A város legmagasabb pontján található Győzelem Parkban (Haghtanak Park) magasodik Jereván fölé az Örmény Anya (Mother Armenia) szobra. A 33 méteres talpazaton álló 22 méter magas szobor kardot tart kezében, és szigorúan tekint a határon túlra (Törökország felé), mintha örökké védené a várost. Korábban e szobor helyén egy 17 méter magas Sztálin-szobor állt, melyet 1967-ben váltott fel az Örmény Anya.

A talpazat belsejében katonai múzeum működik, a szobor körül pedig igazi szabadtéri haditechnikai kiállítást rendeztek be. Tankok, repülők, rakéták, melyekre fel is lehet mászni, a gyermekek legnagyobb örömére. Minden év május 9-én, a Győzelem Napján, örmények ezrei látogatják meg az Örmény Anya szobrát, és virágokat helyeznek el a második világháború örmény mártírjainak emlékére. A szobor előtti Ismeretlen Katona sírjánál egy örök láng ég, amely az elesett hősök emlékét őrzi .A hegytetőről lélegzetelállító panoráma tárul elénk, egész Jereván belátható.

Vidámpark a hegytetőn – Szovjet nosztalgia modern köntösben

A Győzelem Parkban található egy kisebb vidámpark is, melyet 1956-ban nyitottak meg a park keleti részén. A régebbi típusú játékok mellett számos modern élményelemmel is találkozhatsz itt: szellemvasút, tükör labirintus, kalapácshinta, hullámvasút, óriáskerék, sőt még egy dínópark is van. A belépés ingyenes. Ha valamelyik játékra fel szeretnél ülni, akkor a pénztárban 300 dramért ki kell váltani egy kártyát, majd meg kell mondani, hogy mit szeretnél kipróbálni és a megfelelő összeg kiperkálása után felírják a kártyára a kiválasztott mókát. Egy kártyát ketten is használhattok, nem szükséges mindenkinek saját kártya. Nem kell mélyen a zsebedbe nyúlni, íme néhány ár ízelítőnek: szellemvasút 1000 dram, tükör labirintus 700 dram, óriáskerék 1500 dram.

A nap végén a vidámparkon keresztül lesétáltunk a Cascade tetejéhez. A terv az volt, hogy a lemenő nap fényében a tisztán kirajzolódó bibliai Ararát-hegy hósipkás csúcsaival a háttérben lövünk egy szelfit. Ezzel szemben a párás idő miatt az ikonikus hegy csak halvány, ködös kontúrokat engedett láttatni. Persze azért szelfi így is készült, és egy okkal több, hogy visszatérjünk Örményországba. Estefelé fáradtan, de elégedetten érkeztünk vissza a szállásunkra.

Kóbor, de nem veszélyes – Mit kell tudni Jereván négylábú lakóiról?

Jereván utcáin sétálva az ember gyorsan észreveszi, hogy a város tele van kóbor kutyákkal. Elsőre talán meghökkentő, de pár perc után feltűnik, hogy ezek a négylábúak feltűnően nyugodtak, barátságosak – és többnyire füljelző bilétát viselnek. Nem véletlenül. A jereváni kóborkutya-állomány ugyanis egy tudatos és meglepően hatékony állatvédelmi program része, amelyet a város 2019-ben indított el „Animal Care Center” néven.

A rendszer lényege az úgynevezett CNR-módszer (Catch–Neuter–Release). A kutyákat befogják, ivartalanítják, veszettség ellen oltást kapnak, féregtelenítik őket, majd egy füljelzővel együtt pontosan oda engedik vissza, ahonnan érkeztek. Ez a módszer nemcsak humánus, de hosszú távon hatékony is. Ha a kutya a saját területén maradhat, nem próbál új helyet szerezni, nem harcol más falkák ellen, és az ivartalanítás miatt kevésbé agresszív.

A mai állapotig hosszú út vezetett. A program elindítása előtt tömeges kilövéssel próbálták megoldani a problémát, ami se hatékony, se humánus nem volt. Ma már évente több ezer kutyát ivartalanítanak és oltanak be – a rendszer pedig mára nem csak Jerevánban működik, hanem több más örmény régióban is.

És ha már kutyák. Jerevánon kívül is gyakran találkoztunk velük. Például a Tatev kolostornál várakozó bundás lakók nem a „program részei”, hanem egyszerűen odaszokott kóbor kutyák. Viszont hihetetlenül hálásak minden falatért, amit a turistáktól kapnak.

Összbenyomás – Nem búcsúzunk, csak elköszönünk

Ez az út ráébresztett minket arra, hogy három nap egy ilyen gazdag kultúrájú országban csak a felszín kapargatására elég. Ami belefért, azt maximálisan kihoztuk belőle. De ahogy telt az idő, egyre inkább látszott, mennyi minden maradt a polcon egy következő utazásra.

Kimaradt látnivalók, amik még várnak ránk:

• A Szovjet Klub játéktermei és retró hangulata
• Az Erebuni erőd több ezer éves falai
• Dilidzsán az „örmény Svájc” köderdőkkel és nemzeti parkkal
• A Gutanasar 2299 méteres kihunyt vulkán
• A Széván-tó, Európa egyik legnagyobb magashegyi tava.
• Ararat konyakgyár – egy örmény utat illett volna ezzel megkoronázni.

Az örmény konyhára úgy összességében szinte semmi idő nem jutott, így a khorovats, a harissa, a jingalov hats, khinkali és az összes többi kihagyhatatlan fogás még vár ránk. Szóval Örményországból úgy jöttünk el, hogy bár sokat láttunk, valójában még csak belekóstoltunk. És ez így van jól. Vannak városok, ahol az első látogatás arra elég, hogy tudd, vissza fogsz térni.

További olcsó szervezett programok jereváni indulással

Jerevánból rengeteg látványossághoz indulnak kisbuszok, szinte fillérekből tudsz fél, vagy akár egész napos programot szervezni. Érdemes már az utazás előtt jóval lefoglalni, hogy biztos legyen helyed. Fizetni csak az indulás előtt 24 órával kell, addig ingyenesen lemondhatod a programot. A megvásárolt program ellenértékét automatikusan levonják a kártyádról.

Az alábbiakban néhány általam javasolt olcsó és tartalmas programot gyűjtöttem ki.

Khor Virap, Garni, Geghard, Syphony és Csarentsz boltív (5-8 óra)

Garni, Geghard, Symphony of Stones & Lavash sütés (6 óra)

Dilidzsán egész napos csoportos kirándulás (10 óra)

Khor Virap, Noravank, barlang és borkóstoló (9 óra)

Sevan-tó, Dilidzsán és borkóstoló túra (10 -11 óra)

Ha pedig az összes Jerevánból elérhető szervezett programra vagy kíváncsi, akkor IDE kattints.

Költségek és pénzügyek

Fizetőeszköz: Örmény dram – 1 AMD = 0.886 Ft (2025. október)

Kategória	Összeg (AMD)	Összeg (kb. Ft/fő)
Repülőjegy	–	22407 Ft
Szállás (apartman 3 éjszakára)	57000 AMD (2 főre)	25.000 Ft
GetYourGuide egész napos túra	–	16500 Ft
Tatev felvonó	6500 AMD	5760 Ft
Marsrutka a reptérről	300 AMD	270 Ft
Yandex taxi a Győzelem parkba	1100 AMD	500 Ft / fő
Yandex taxi a szállásról a reptérre	2100 AMD	930 Ft / fő
Vidámpark (2 játék)	3700 AMD	1650 Ft / fő
Telefonkártya (7 nap korl. net)	2500 AMD	kb. 2200 Ft
Kaja/fő (kb.)	–	kb. 8000 Ft

Így az út összköltségvetése kb. 83eFt volt fejenként. Ennél olcsóbban is kihozható. Szállást, akár már 14eFt-től is lehet találni 3 éjszakára 2 főre. Ha csak Jerevánt fedezed fel és kihagyod a GetYourGuide-os programot, akkor az egész kijöhet akár 30-35eFt-ból is.

Közlekedés

Yandex taxi

A belváros gyalogosan bejárható. Nem mondom, hogy nem fárasztó, de megoldható. A távolabbi helyekre való közlekedéshez viszont a Yandex taxi-t érdemes használni. Ez kb. olyan, mint az Uber, csak baromi olcsó. Használatához a Yandex Go alkalmazást kell letölteni. Ebben egyszerűen beírod, hogy hova akarsz menni és máris látod, hogy a közeledben lévő autók mennyiért visznek el az adott helyre. Kiválasztod a neked szimpatikusat, és már látod is a térképen, hogy elindult feléd. Az alkalmazás mutatja az autó típusát, színét, rendszámát, a sofőr nevét és a viteldíjat. A taxi mozgását folyamatosan nyomon követheted. Fizetni kiszállásnál kell, az alkalmazásban előre kiírt árat. Több szolgáltatási szint van (pl. Start/Start+, Comfort, Premier, City to City), eszerint tudsz kategóriát választani. Természetesen minél puccosabb autóval mennél, annál drágább a viteldíj. Mi a sima alap taxikat használtuk. A célnak tökéletesen megfelel.

Kicsit aggódtam, mivel a reptérre hajnali fél háromkor kellett elindulnunk a szállásunkról, így egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy akkor lesz taxi, de mindenki megnyugtatott, hogy mindig van. És valóban ezen korai időpontban is legalább 5 taxi volt a közelemben, így „komoly”, majdnem 2000 forintért kivitt kettőnket a 10km-re lévő reptérre (4 főnek is ugyanennyi lett volna).

Tömegközlekedés

A tömegközlekedést mi nem próbáltuk, de hátha valakinek arra van gusztusa, így írok róla néhány sort.

Jereván tömegközlekedési rendszere 2025-ben elég nagyot változott. A régi aprópénzes, zsetonos rendszer helyett egységes, elektronikus, feltöltőkártyás megoldásra álltak át, ami a metróra, buszokra és trolibuszokra is érvényes. A készpénzes fizetés teljesen kivezetésre került.

Négy fő fizetési mód létezik:

• újratölthető közlekedési kártya
• érintéses bankkártya (csak az örmény bankok által kibocsájtott kártyák egyelőre)
• mobilapp (TellCell Wallet integrációval)
• QR-kódos jegy – ezt fokozatosan kivezetik

Hol és hogyan veszel kártyát?

A közlekedési kártya megvehető metróállomások automatáiban és pénztáraiban, TelCell irodákban, valamint a Republic Square és France Square információs pontjain. A kártyához online tudsz jegycsomagot kapcsolni a transport.yerevan.am oldalon, TelCell terminálokon vagy személyesen a TelCell pontokon.

Jegyárak (2025): Alap menetjegy (időalapú): egy 180 perces, több átszállásra érvényes jegy ára 300 AMD. Létezik egy egyszeri, rövid utazásra szóló, olcsóbb jegy is, ára 150 AMD.

A TelCell Wallet és több, jegyvásárlásra szolgáló app általában örmény személyi/telefonszámhoz kötött, így turista magyar kártyával jellemzően nem tudja egyszerűen összekötni és feltölteni. Mint mondtam, nem próbáltuk. Lehet ha veszel kinti turista SIM kártyát, úgy működhet.

Szerintem a legbiztosabb megoldás az, hogy veszel egy közlekedési kártyát a metróállomás automatájában vagy ügyfélszolgálaton, ezt készpénzzel (AMD) töltöd fel TelCell automatán, és azt használod a buszokon. A narancssárga TelCell automaták városszerte megtalálhatóak a buszmegállók környékén.

Az utazás adatai

• Utazás ideje: 2025.10.19 – 10.23 (3 teljes nap), 4 nap szabadság
• Utazás módja: repülő – Wizz Air, Budapest (BUD) → Jereván (EVN) → Budapest (BUD)
• Utasok száma: 2 fő
• Beutazási feltételek: Magyar állampolgárok turistaként legfeljebb 180 napig vízummentesen utazhatnak Örményországba, ehhez csupán egy, az utazás utolsó napjától számított további 6 hónapig érvényes útlevélre van szükség.
• Konnektor típusa: normál EU, nem szükséges átalakító
• Ivóvíz: Örményország magas minőségű vízforrásokkal rendelkezik, amelyek nagy része közvetlenül a hegyvidéki forrásokból származik. A víz friss, tiszta és ásványi anyagokban gazdag, így tökéletesen biztonságos a helyiek és turisták számára egyaránt. De ami igazán különlegessé teszi Jerevánt, azok a pulpulak-ok – ezek az apró kőből készült ivókutak, amelyek a város minden sarkában megtalálhatók, közel 3000 van belőlük városszerte.