Olcsóbb, mint egy hétvége a Balatonon? Moldova és Transznisztria látnivalói, árak és túlélési tippek

Frissítés: 2026. június 1-től Moldovában megszűnik a roaming, így onnantól már nem kell bajlódni a turista SIM kártyával.

Miért éppen Moldova?

Őszinte leszek: Moldova sosem szerepelt a bakancslistámon. Sőt, ha egy térképen kellett volna ráböknöm, valószínűleg inkább Szibériában kötöttem volna ki. De aztán jött egy unatkozós januári délután meg a Wizz Air viteldíjkereső és az első találatok között felbukkant Kisinyov mint lehetséges úti cél. Elkezdtem sakkozni az időpontokkal (fontos volt, hogy minél kevesebb szabadságból megúszható legyen) és a viteldíjakkal így sikerült egy 8360 forintért találni repülőjegyet.

Történelmi háttér dióhéjban

Na de hova is kerültünk tulajdonképpen? Rövid történelmi kitérő következik, ígérem, nem lesz hosszú.

• Moldova területe a középkorban a Moldvai Fejedelemség része volt. 1812-ben a Besszarábia nevű keleti részt az Orosz Birodalom annektálta. Az első világháború után Besszarábia Romániához csatlakozott, de a Szovjetunió ezt nem ismerte el.
• 1940-ben, a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka alapján a Szovjetunió visszafoglalta Besszarábiát, és létrehozta a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaságot, amelybe beolvasztották a Dnyeszter folyó keleti partján fekvő, többségében orosz és ukrán lakosságú Transznisztriát is.
• 1990-ben, a Szovjetunió összeomlása előtt nem sokkal, Transznisztria egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, amit sem Moldova, sem a nemzetközi közösség nem ismert el.
• 1992-ben rövid, de véres háború tört ki Moldova és Transznisztria között. Oroszország katonailag beavatkozott Transznisztria oldalán, és azóta is orosz békefenntartók állomásoznak a térségben.

Megérkezés és a kezdeti nehézségek

Gépünk másfél óra repülés után 22:05-kor simán landolt a kisinyovi reptéren. Ekkor még nem sejtettük, hogy az este tartogat még egy-két csavart számunkra. Mivel szállásadónk (Apart Hotel Era) készpénzben, és csak moldáv lejben (MDL) biztosított fizetési lehetőséget, azonnal a reptéri pénzváltók felé vettük az irányt. Az előcsarnokban három is működik, és a késő esti óra dacára nyitva tartanak. Érdemes tájékozódni, mert a váltási árfolyamokban nagy különbségek is lehetnek.

Amint kiértünk a reptérről, egy telefonkártya-automatába botlottunk. Ez most jól jött, ugyanis a Roamic-tól még itthon vásárolt E-SIM odakint nem biztosított netet. A moldáv telefonszolgáltató, a moldcell fillérekért ad kártyát (nem úgy, mint a reptér belső csarnokában működő Orange, amely nyugati árakon kínálja szolgáltatásait). Gomb megnyom, és már esik is ki a most akciósan 49 helyett 39 lei-es kártya 25GB adattal, 250 perc helyi beszélgetéssel. Örömünket némileg lehervasztotta, hogy a gép ötvenesből nem adott vissza (gyárilag ilyen, rá is van írva, csak mi nem tudunk románul), és aprópénzt sem fogadott el, hogy legalább kipótolhassuk az összeget még egy kártyára.

A 10 lei veszteség igazából nem szegte kedvünket. Ami igazán bosszantó, hogy a manőveren jóval többet buktunk, ugyanis míg mi a makacs automatával bajlódtunk, trolink halkan meglépett… Csalóka ám ez a troli-dolog, mert míg a városban a buszok áramszedővel közlekednek, a reptéren nincs kiépítve a felső vezetékhálózat. A troli az utolsó megállónál bevonja áramszedőit, és kvázi elektromos meghajtású buszként érkezik meg a reptérre. Szóval ha a megállót keresed, ne csodálkozz, hogy sehol sem látsz nyomravezető felsővezetéket.

Szóval a troli elment, mi meg ott álltunk, azon tanakodva, hogy várjunk-e a következőre, amivel nagyon későn érünk a szállásra, vagy hívjunk egy taxit. Utóbbi mellett döntöttünk. Szerencsére egy útitársunk beszélt románul, sikerült lealkudnia a viteldíjat, így 250 lei-ben egyeztünk meg. (Itthon ez a húszperces út jóval drágább lett volna).

Körülbelül 5 perce autóztunk, mikor a sofőr ékes angolsággal hátraszólt: „Hé Mister, adress?” Mondanom se kell, kicsit meghökkentem, hogy akkor ez eddig hova vitt minket? Odaadtam a telefont a címmel, amit erősen nézegetett és vakarta a fejét. Biztató – gondoltam. Ekkor mentő ötlete támadt, ideadta a saját telefonját, hogy írjam be abba a címet. Innen már nagyjából gördülékenyen mentek a dolgok és mintegy 15km után megállt egy ház előtt. Várt egy kicsit, aztán elhajtott, mi pedig ott álltunk egy sötét utcában, egy ház előtt, amin se házszám, se felirat, ami szállásra utalna. A szállásadót nem tudtuk hívni Viber-en, mivel a vásárolt kártyát még nem aktiváltuk, és a tiszta román szövegezés miatt fogalmunk sem volt, hogyan is kellene. Egy ideje már bóklásztunk ott, amikor egy hölgynek gyanús lett, mit téblábolunk a ház előtt. Mi minden orosz tudásunkat összeszedve elmondtuk neki, hogy „buking, rezervéjsön, szlíp hijör”. Kiderült, hogy a házban ők is csak vendégek és hívjuk fel a tulajt (máig nem tudom, hogy értettem meg). Tovább fűztük a beszélgetés fonalát, hogy „no internet, no mobil”. Ekkor felhívta nekünk a tulajdonost. Innentől már gördülékenyen haladtak a dolgok és elfoglalhattuk szállásunkat.

Kisinyov felfedezése

Ezt a napot Kisinyov látnivalóinak felfedezésére szenteltük. Első utunk a piacra vezetett (Piața Centrală, nyitva minden nap 6-18h), majd a Tourist Information Center-t (Stefan cel Mare si Sfant Boulevard 83) kerestük fel, ahonnan térképpel és hasznos információkkal távoztunk. Nem bírtunk ellenállni a túloldalon lévő Bucuria csokoládéboltnak (mint itthon a Szamos), így csokoládéval felszerelkezve folytattuk utunkat. Rövid sétával értük el a diadalívet, melyet az oroszok oszmán birodalom feletti győzelmének tiszteletére építettek. Ezek után a Krisztus Születése székesegyházat látogattuk meg. Nem messze innen található az Alexander Puskin ház (nyitva keddtől vasárnapig 10-16h) , melyben a költő száműzetése alatt 3 hónapot töltött, ma múzeumként funkcionál.

Ezek után trolira szálltunk, hogy ellátogassunk a Valea Morilor park-ba. A buszozás Kisinyovban számomra kicsit meglepő volt. Nem kell előre jegyet venni, csak egyszerűen felszállsz a buszra, majd jön a kalauz, akitől a jegyet meg tudod venni 6 lei-ért (120 forint). Nem neked kell megkeresni a kalauzt, ő majd megtalál. A buszokon fizetni csak készpénzben lehet. De térjünk vissza a parkhoz. A városban számtalan zöldfelület és park található, de ez az egyik legnépszerűbb. A park egyik nevezetessége a Scara Cascadelor, egy 218 lépcsőből álló ikonikus lépcsősor, mely vízesés szerűen ereszkedik le a tóhoz, nem mellékesen valóban egy mesterséges vízesés is ki lett alakítva a szobrokkal tűzdelt lépcsősor mellett. A tóhoz leereszkedve sétáltunk egy nagyot és azon ábrándoztunk, hogy milyen jó lehet itt a nyári nagy melegben fürdőzni, ugyanis homokos strandot alakítottak ki egy részén. A tótól nem messze került felállításra egy monumentális Lenin szobor két oldalán Trockijjal és Marxszal, mely Moldova szovjet múltjára emlékeztet.

Kiadós sétánk után újra buszra szálltunk és a Valea Trandafirilor, azaz Rózsák Völgye parkot kerestük fel, mely a város egyik legnagyobb és legnépszerűbb zöldterülete. Nem véletlenül esett a választás erre a parkra, ugyanis egy kisebb vidámparkot (Amusement Park) alakítottak itt ki, amiről rengeteg furcsaságot olvastam korábban, de olyan hihetetlennek tűnt, hogy saját szememmel akartam látni.

Belépve a vidámparkba rögtön olyan érzésed támad, mintha egy időgépbe léptél volna, ami valahol 1983-ban akadt el. Először a láncos körhinta felé vettük utunkat. Az üléseken a festés inkább csak emlék, kizártnak tartottuk, hogy ezt elindítják. Láss csodát, két fiatal lány érkezett és simán beleültek, majd megjelent a kezelő személyzet is. A hinta lassú forgással elindult, majd az ülések egyre magasabbra emelkedtek, miközben az utasok lába kb. egy méterre suhant el a nagyfeszültségű vezetéktől. Ezt az élményt meghagytuk a lányoknak, inkább a dodzsemek felé vettük az irányt. Az autók persze több horpadást láttak már, mint egy parkolóban felejtett Lada, de ez az élményt nem csökkenti, legalábbis gondolom, mivel éppen nem használta senki, azonban – az előzőek fényében – kétségem sincs, hogy simán beüzemelik, ha arra támadt volna kedvünk.
Ezután a nyikorogva forgó óriáskerék következett. A kis gondolákban a friss levegő garantált, mivel teljesen nyitott. Azzal se igazán foglalkozott senki, hogy a biztonsági láncot beakasztod, vagy sem, szóval tériszonyosoknak remek szórakozás 🙂 A kilátás viszont pazar, így már csak ezért is megéri kiadni érte azt a „borsos” 600ft körüli összeget. Belépődíj nincs, csak a játékok használatáért kell fizetni a pénztárban.

Esőnap, azaz esőben sem kell unatkozni Kisinyovban

Erre a napra nagy valószínűséggel gyenge esőt jósoltak, így a programunkat is e szerint alakítottuk. Első helyszínünk a szállásunktól gyalog kb. 20 percre lévő Hadtörténeti Múzeum volt.

Az udvaron lévő, ingyenesen látogatható haditechnikai kiállítással kezdtünk. A kiállítás egyik leglátványosabb része a szovjet gyártmányú MiG-21 „Fishbed” és a MiG-17 „Fresco” vadászgépek, amelyek a hidegháborús korszak ikonikus harci repülői. A relikviák között számos szovjet gyártmányú páncélozott jármű és tüzérségi eszköz is helyet kapott, amelyek a második világháborútól kezdve a hidegháborús időszakon át egészen a 20. század végéig szolgáltak.

Az eső ekkor döntött úgy, hogy meg szeretnénk nézni a beltéren található kiállításokat is, amiben mi korábban nem voltunk biztosak. Így utólag kár lett volna kihagyni.

A múzeum egyik központi kiállítása a második világháború moldovai vonatkozásait mutatja be. A látogatók megtekinthetik a fronton harcoló katonák személyes tárgyait, levelezéseit, valamint a háború borzalmait dokumentáló fényképeket és dokumentumokat. A múzeum részletesen bemutatja a sztálinista elnyomás időszakát, különös tekintettel a moldovai lakosság ellen elkövetett jogsértésekre. A kiállítás dokumentálja a politikai tisztogatásokat, a kényszermunkatáborokat és a vallási üldöztetéseket. Bár a „málenkij robot” kifejezés elsősorban a magyar történelemben ismert, a moldovai lakosság is hasonló sorsra jutott, amikor tömegesen hurcolták el őket kényszermunkára a Szovjetunió különböző régióiba. A múzeum egyik különleges kiállítása a csernobili atomerőmű 1986-os katasztrófájának moldovai vonatkozásait tárja fel. A látogatók megismerhetik a baleset következményeit, a sugárzás hatásait, valamint a moldovai önkéntesek és szakemberek szerepét a mentési és helyreállítási munkálatokban. A kiállítás személyes történetekkel és dokumentumokkal illusztrálja a tragédia emberi oldalát. A múzeum egyik tematikus kiállítása részletesen bemutatja az 1992-es transznisztriai konfliktust, amely Moldova és a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság között zajlott.

A múzeum a főváros északi részén, a Tighina utca 47. szám alatt található, egykor a Szovjet Hadsereg Tiszti Házának otthont adó épületben. A szabadtéri haditechnikai kiállítás ingyenesen látogatható, míg a többi kiállítás 10 lei (kb. 210ft) ellenében tekinthető meg. Ha fotózni is szeretnél az plusz 10 lei.

Mivel az eső továbbra is hol elállt, hol rákezdett, így újabbi beltéri programok után kezdtünk nézelődni az interneten. Teljesen véletlen akadtunk rá, a mintegy 30 perc sétára található Kisinyovi Várostörténeti Múzeumra (Muzeul de Istorie a Orașului Chișinău, Alexei Mateevici St 60A, Chișinău). Nem feltétlen a város története volt, amit feltétlen meg szerettünk volna ismerni, hanem a kínálkozó panoráma, ugyanis a múzeum egy 1892-ben épült víztoronyban kapott helyet, melynek legfelső szintjén található egy szabadtéri kilátóterasz, ahonnan 360 fokos panoráma nyílik Kisinyov városára. A belépő 30 lei.

Az eső még mindig nem akart elállni, de már itthon eldöntöttük, hogy gyertyát gyújtunk az 1945 -1948 között Szovjet fogságban Moldovában elhunyt magyar hadifoglyok emlékére, így a Complexul Memorial „Eternitate”-ben található emlékműhöz buszoztunk, majd nagy nehezen megtalálva az emlékművet elhelyeztük az emlékezés mécsesét.

Nekünk ennyi fért bele a napba, de ezen kívül is bőven akad még felfedezni való Kisinyovban. A nyílra kattintva további beltéri látnivalókról és programokról olvashatsz.

Hétvégenként városnéző trolibusz (igen jól látod, trolibusz) indul a viadukttól. A viteldíj 30 lei. Bővebb információ ITT.

Moldovai Nemzeti Történeti Múzeum
A múzeum gazdag gyűjteménye révén betekintést nyújt Moldova történelmébe az őskortól napjainkig. Kiemelkedő kiállításai közé tartozik az „Ukrajna: A rendíthetetlen művészet” című tárlat, valamint az „A múlt kincsei” kiállítás, amely arany- és ezüsttárgyakat mutat be az 5-től a 18. századig.

Moldovai Nemzeti Művészeti Múzeum
A múzeum négy szintjén állandó és időszaki kiállítások várják a látogatókat, bemutatva a moldovai és nemzetközi művészet remekeit. A gyűjtemény festményeket, szobrokat és grafikai alkotásokat is tartalmaz.

Cricova Pincészet
A világ második legnagyobb borospincéje, több mint 70 km hosszú alagútrendszerrel. A látogatók megtekinthetik a földalatti kápolnát, a prezidenciális bortárolót és a híres Gagarin termet. A pincészet körülbelül 15 km-re található Chișinău központjától. Tömegközlekedéssel a 2-es számú busszal érhető el.

Carpe Diem Borbár
A Carpe Diem az első borbár Chișinăuban, amely több mint 200 moldovai bort kínál. A hely hangulatos környezetet biztosít borkóstolókhoz és baráti beszélgetésekhez.

Shopping MallDova
A város legnagyobb bevásárlóközpontja, ahol üzletek, éttermek és mozi is várja a látogatókat.

Zity Mall
Modern bevásárlóközpont több mint 40 helyi és nemzetközi divatmárkával, éttermekkel és kávézókkal. Ideális hely az esős napok eltöltésére vásárlással és szórakozással.

Transznisztria – A világ legvalódibb fiktív országa

Hogyan születik egy nem létező ország? A Szovjetunió összeomlásának zűrzavarában, 1990-ben a Dnyeszter folyó keleti oldalán élő orosz ajkúak egyszerűen bejelentették: „Köszi, de nem kérünk a függetlenedő Moldovából”, és az 1992-es rövid fegyveres konfliktus után de facto elszakadtak Moldovától. A probléma? Senki más nem vette ezt komolyan – kivéve Abházia és Dél-Oszétia, melyek szintén nem elismert államok.

Transznisztria politikai kuriózum. Szovjet stílusú címerrel és KGB-vel rendelkezik. Saját parlamentje, hadserege, rendőrsége, pénzneme van, sőt még útlevele is – amit sehol máshol nem fogadnak el. Transznisztria tehát van is meg nincs is – amolyan geopolitikai Schrödinger macskája, amely makacsul ragaszkodik létezéséhez, még a világ térképein hiába keresné bárki is a vonalait.

Nem kis kíváncsisággal és kalandvággyal telve, indultunk ezen a napon, mintha csak Narniába, vagy Középföldére készülnénk.

Mielőtt nekivágsz, pár hasznos tanács. A Google Maps-ről mentsd le Tiraspol és Bender térképét offline használatra, mert kint a moldáv mobilneted nem fog működni. Legyen nálad készpénz. Lehet ez euró, vagy moldáv lej, mert kint az orosz embargó miatt a bankkártyádat nem fogod tudni használni se fizetésre, se készpénz felvételre. Ne felejtsd otthon az útleveled, mert csak azzal léphetsz be az országba, a személyi igazolvány nem jó.

A kisbusz (marsrutka) a kisinyovi piac melletti központi buszállomás (Autogara Centrală Chișinău) utca felőli sarkáról indul. Rögtön látni fogod a „Tiraspol” feliratú 21 személyes kisbuszokat. Jegyet a közvetlen mellette lévő pénztárban tudsz váltani kizárólag egy útra, melynek ára 57 lei (kb. 1200ft). Fizetni kártyával is lehet. A jegyen rajta van az ülésed száma. A buszok amint megtelnek indulnak is Tiraspol felé. Az út kb. 1,5 óráig tart a határellenőrzéssel együtt.

A határra érve mindenkinek le kell szállni a buszról útlevél ellenőrzésre. Az útlevél átadása után megkérdezik, hogy mennyi ideig maradsz? Amennyiben több napra mész, akkor be kell mutatni a lefoglalt szállásodról szóló papírt. Ezek után kiállítanak neked egy „vízumot”, amin óra : perc pontossággal rajta van, hogy meddig kell elhagynod az országot. Ezt tartsd is be, mert komoly büntetést von maga után, ha nem így teszel. Ennek a papírnak mindig nálad kell lennie, egy esetleges igazoltatás esetén kérik.

Ezek után visszaszálltunk a buszra és utaztunk tovább. Első megálló Bender. Innen a busz tovább indul és hamarosan a tirasztopoli vasútállomásnál lévő végállomáson tesz le. Jelenleg a tiraszpoli vasútállomáson nincs vonat-közlekedés. A múltban napi járatok közlekedtek Chișinău és Odesa között, megállva Tiraszpolban is.

Innen a lementett Googe Maps térkép segítségével megkerestük a legközelebbi Sheriff szupermarket, ahol is transznisztriai rubelt váltottunk, mivel mint korábban említettem itt nem működnek csak a helyi, illetve orosz kibocsájtású bankkártyák (1rubel kb. 23ft). Ha már ott voltunk vásárolgattunk is kicsit. Általánosságban elmondható, hogy a helyi és ukrán áruk elég barátságos áron vannak (1 liter vodka 800ft-tól, fél liter minőségi likőr 600ft, cigaretta 800ft-tól, olcsó ukrán édességek garmadája). Ami import, az itt is drága.

Csak érdekességként jegyezem meg, hogy itt majdnem minden Sheriff, azaz a helyi M. Lőrinc birodalom – Szupermarketek, benzinkutak, Sheriff Hotel és egy focicsapat, amit egy cég ural – mint ha a kapitalizmus és a szocializmus összeházasodott volna.

Ezután a Kvint Konyakgyárat kerestük fel, ami a területet legismertebb brandy és bor készítő üzeme, ahol a látogatók megismerhetik a helyi brandy készítésének folyamatát, és természetesen kóstolhatnak is. Sajnos itt nem volt szerencsénk, mert csak munkanapokon 9-22h között van nyitva, mi pedig vasárnap voltunk.

Tovább sétáltunk hát a Lenin térre, ahol a Parlament és az előtte tornyosuló monumentális Lenin szobor a fő attrakció, majd a szemközti oldalon lévő ikonikus T-34-es tankkal is fotózkodtunk egyet.

Mivel már igencsak éhesek voltunk, így a kultikus „Back in the USSR” étterem (Strada Sverdlov 54A) felé vettük az irányt. Az étterem belső tere olyan, mintha egy múzeumba lépnél be, ahol a szovjet időket idéző dekoráció, relikviák és autentikus atmoszféra fogad. Ez az – írógéppel gépelt – étlapon is tükröződik. Borscs, pelmenyi, és persze vodkakóstoló is van a választékban a hely különlegességéhez mérten barátságos árakon. Mi pl. egy előételért, két főételért, 3 házi áfonyaszörpért 256 rubelt (kb. 6000ft) fizettünk. Ami külön aranyos, hogy a számlát egy matrjoska babában hozzák ki és a pénzt is abba kell beletenni.

Immáron teli gyomorral a főtérre sétáltunk, hogy a 19-es trolival (igen trolival, itt a két város között troli közlekedik) Benderbe utazzunk. A még a 80-as évekből itt maradt csodabuszra a kalauznál kell jegyet venni. Kifizettük a 3,5 rubel (80ft) viteldíjat és kb. 30 perc alatt elzötyögtünk Benderbe, ahol is a 16. századi oszmán időkből ránk maradt erődöt szándékoztunk megnézni. Azonban embert tervez…

Első hibát ott követtük el, hogy – mivel nem tudtuk – nem szálltunk le a körforgalomnál lévő megállónál, mert az gyakorlatilag a semmiben volt, így úgy gondoltuk megyünk még egyet. Leszállva megláttuk a szemben lévő buszállomást, gondoltuk megvesszük előre a jegyet és csak utána indulunk az erőd felfedezésére. Azonban itt kiderült, hogy bizony a marsrutka nem innen indul Kisinyovba, hanem onnan ahol idefelé megálltunk. Egy laza fél órás gyaloglás után meg is érkeztünk az immáron helyes buszállomásra, ahol a pénztáros hölgy közölte, hogy jelenleg nem tud jegyet adni, talán majd fél óra múlva. Ezt nem igazán tudtuk mire vélni, hisz a buszsofőr, aki kirakott Tiraszpolban mondta, hogy 18:40-kor indul Benderből vissza Kisinyovba, mi pedig majdnem 1 órával az előtt ott voltunk. Ezek után már elengedtük az erődöt, mert nem akartuk lekésni a buszt. Közben egyre többen lettünk és már 19 óra is elmúlt. Ekkor jött egy helyi lány, akivel beszélgetésbe elegyedtünk. Ő felvilágosított, hogy az utolsó busz, ami biztos, hogy megy az a 17:40-es. Utána, ha Tiraszpolban tele van a járat, akkor az be se jön Benderbe, hanem megy egyenesen Kisinyovba. Ez nem hangzott túl biztatónak, hisz nekünk aznap 22:22-ig el kellett hagynunk az országot, így ott alvásban sem gondolkozhattunk. Egyszer csak fél nyolc körül begördült egy kisbusz, amin egy szabad hely volt. A pénztáros beszélt valamit a sofőrrel, majd mondta, hogy egy ember felfér, vagy van állóhely. Nekünk már az is jó volt. Kifizettük fejenként az 54 rubelt (lehetett volna lei-ben is fizetni, de akkor megmaradt volna a semmire se jó rubelünk) és felszálltunk a 21 személyes kisbuszba harmincan. Mondanom se kell, hogy nem arra tervezték, hogy kilencen álljanak benne, így elég tömegnyomor volt, de végül szerencsésen hazaértünk.

Tipp: Ha nekivágnál ennek az útnak, így csináld: szállj le Benderben, nézd meg az erődöt, aztán sétálj ki a közeli körforgalomnál lévő 19-es trolihoz. Azzal menj be Tiraszpol főteréig, csekkolj le minden látnivalót, egyél egyet a Back in the USSR étteremben, majd a tiraszpoli vasútállomásról indulj vissza Kisinyovba. Hidd el, így sokkal kényelmesebb és stresszmentesebb lesz az egész kiruccanás!

Orheiul Vechi vs. Butuceni

A marshutka – mint előző nap – most is a központi pályaudvarról (Gara Centrala) indult, viszont volt benne egy kis csavar. Odalépve a Tiraszpolba közlekedő busz pénztárához, közölték velünk, hogy ők máshova nem árulnak jegyet, keressük fel a másik pénztárt. Egy lelkes helyi segítségével meg is találtuk azt az épület piac felőli oldalán. Felszálltunk az épület végéről induló kisbuszra, majd elindultunk közel egy órás utunkra. A sofőr teljesen indokolatlan helyen várakozó embereknek állt meg és felvette őket álló helyre, akik teljesen random helyeken szálltak le útközben. Naponta csak pár busz közlekedik Butucenibe, melyek indulási időpontjáról a Tourist Information Center-ben (Stefan cel Mare si Sfint 83) kaphattok aktuális információt.

Ha Orheiul Vechit keresed, azt a bizonyos legendás ősi várost, készülj fel, hogy végül egy Butuceni névre hallgató, bájos kis faluban találod magad. De vajon hogyan került az egykori dicsőséges város helyére egy álmos kis falu? Nos, Orheiul Vechi valójában egy történelmi helyszín, amely évszázadokkal ezelőtt virágzó metropolisz volt. Az ókori erődítmények, templomok és lakóházak maradványai ma is mesélnek az egykori gazdagságról. De az idő és a történelem nem voltak kegyesek ehhez a településhez. A különböző hódítók, természeti csapások és a lakosság vándorlásai miatt a város végül elnéptelenedett. A hajdani urbánus központ helyén csupán mesebeli sziklák, kopár dombok és titokzatos barlangok őrzik az emlékeket. A közelben azonban egy aprócska település, Butuceni sikeresen dacolt az évszázadokkal, így történt, hogy turistaszemmel nézve Orheiul Vechiből Butuceni lett.

Szóval ide érkeztünk meg 1 órás zötykölődés után. A pénzárban megvéve a 10 lei-es belépőt (itt kérdezd meg mikor megy vissza busz), elindultunk felfedezni a környéket. A falu szélén magasodó kopár, mészkősziklás domboldal, az alatta kanyargó kis folyóval nemcsak csodás látvány, hanem évszázadok történelmét rejti. Itt található egy ortodox kolostor és a harangtorony, amely igazán hálás fotótéma. A harangtorony alján egy kézzel vájt barlangtemplom várja, hogy felfedezd, melyet szorgos szerzetesek alakítottak ki valamikor réges-régen.

De Butuceni nemcsak a kolostorról szól. Lefelé menet a faluba egy ingyenesen látogatható (jobban mondva a megvásárolt belépő tartalmazza) tájházba is bekukkanthatsz.

A falu házai, kanyargós utcái és a környékbeli természet is egy olyan nyugodt világba repítenek, ahol az idő kicsit lassabban telik. Itt a csend és a béke az úr. Ha megéheztél kóstold meg a helyi kulináris különlegességeket, és élvezd a moldáv vendégszeretetet. Mi ezt a faluban található Eco-resort étteremben tettük és nem csalódtunk. A finom ételeket és folklórt ötvöző étterem igazán kellemes és nyugodt hangulatot áraszt.

Tovább sétálva vissza a pénztárhoz még megnéztük a butuceni „operát”, igen vicces.

A megbeszélt időpontra visszaértünk a pénztárhoz, ahonnan a busz indult vissza Kisinyovba – jegyet a buszon kell venni és leszálláskor fizetni. A sofőr hazafelé is folytatta a random emberek saját zsebre történő indokolatlan helyekre szállítását, akik útközben bekiabálással jelezték hol akarnak leszállni.

Visszaérve Kisinyovba, mivel még volt időnk sötétedésig csámborogtunk kicsit. Megnéztük a Parlamentet – az előtte gondosan ápolt sövényből kialakított Moldova felirattal -, majd a szemben lévő „I love Chisinau” feliratnál, illetve az óriás padnál pózerkedtünk kicsit.

Állati kalandok Kisinyovban, azaz a moldovai állatkert

Mivel a Wizz Air az esti gépindulásunkat áttette délután 4-re, így nagyobb lélegzetvételű programra már nem maradt idő, ezért döntöttünk úgy, hogy meglátogatjuk a kisinyovi állatkertet, hisz úgy is útba esik a reptér felé. Buszra pattantunk tehát, ami pont az állatkert előtt tett le.

Az állatkert 1978-ban nyitotta meg kapuit, és azóta is Moldova egyik legnépszerűbb családi célpontja. Kezdetben csak néhány helyi fajnak adott otthont, de mára több mint 1000 állat él itt, közel 150 faj képviseletében. Találkozhatsz itt afrikai állatokkal, mint oroszlánok, zebrák és zsiráfok, valamint trópusi esőerdők lakóival, például színes papagájokkal és játékos majmokkal. A medvék új, méretes kifutóban élnek, ahol még egy kis tó is helyet kapott számukra. Az állatsimogatóban háziállatokkal is barátkozhatnak a látogatók, így kicsik és nagyok egyaránt megtalálják a kedvenceiket. A park közepén található kis tó igazi oázis a város szélén. Vadkacsák, hattyúk, teknősök és gólyák lakják ezt a békés szigetet, amely különösen tavasszal és nyáron nyújt mesés látványt.

Cím: Bulevardul Dacia 50/7, Chișinău, Moldova
Nyitvatartás: Keddtől vasárnapig 8:00–17:00, hétfőn zárva
Belépő: Felnőtteknek 30 MDL (kb. 620 ft), gyerekeknek 5 MDL (kb. 100 ft)
zoo.md

Étel, ital gasztronómia

Moldávia gazdag és sokszínű gasztronómiával rendelkezik, amelyben a román, orosz-ukrán és török konyhák hatásai keverednek. Az ételek egyszerű, de ízletes alapanyagokból készülnek. A moldáv konyha alapja a kukorica, búza, bab, burgonya, valamint a friss gyümölcsök, házi tejtermékek. A húsok közül leggyakrabban a sertés-, marha- és szárnyashúst részesítik előnyben.

A hagyományos moldovai ételek

• Plăcintă: Egy olajban kisütött töltött péksütemény, amelynek tölteléke lehet sajt, túró, burgonya, káposzta, hús, de akár gyümölcsök (cseresznye, meggy, sütőtök) is. Előételként vagy önálló fogásként is népszerű, gyakran egy pohár helyi bor kíséretében fogyasztják.
• Vinete: Főtt padlizsánkrém, amelyet pirítóssal vagy kenyérrel fogyasztanak, szintén népszerű előétel.
• Zeamă: Egy hagyományos savanykás húsleves, amelyet csirkehússal és vékonymetélttel készítenek, gyakran citrommal, tojással és tejföllel ízesítve. A leves mellé tejfölt, csípős paprikát és kenyeret is kínálnak.
• Borșc: Egy jellegzetes, savanykás ízű céklás húsleves. Ez a leves általában marha- vagy sertéshúsból készül, és tartalmaz céklát, káposztát, sárgarépát, burgonyát, hagymát, fokhagymát, valamint fűszereket, például babérlevelet és borsot. A zöldségeket gyakran reszelve vagy kockázva adják a leveshez, amelyet lassan főznek, hogy az ízek jól összeérjenek
• Mititei (mici): Fűszeres darált húsból készült húsgolyók, amelyeket grillen sütnek. Ez az egyik legismertebb és legkedveltebb moldovai húsétel.
• Mămăligă: Kukoricadarából készült köret, amelyet gyakran sajttal vagy tejföllel tálalnak, és húsos ételek mellé fogyasztanak.
• Sarmale: Húsos töltött káposzta, amely rizst és darált húst tartalmaz, káposztalevelekbe csomagolva, általában savanyú káposztával és tejföllel kínálják.
• Desszertek: Kiemelkedő a Cușma lui Guguță (Guguca kucsmája), amely meggyel töltött, tejszínnel rétegezett palacsintákból áll, csokoládéreszelékkel megszórva. A Mule moldovenești egy édes túrókrémmel töltött palacsinta, szintén népszerű desszert.

Italok

• A helyi borok megkóstolása kihagyhatatlan, hiszen Moldova több mint 200 borászatával és a világ legnagyobb földalatti borospincéjével büszkélkedhet. A borok ára megfizethető, és tökéletes kísérői a hagyományos moldáv ételeknek.
• A helyi sörök, mint például a Chișinău Blonda, szintén népszerűek.
• A tömény italok közül a Divin – a helyi brandy, a konyak moldáv változata, valamint a Kvas – erjesztett gabonaital a leggyakoribbak.
• Az ételek mellé gyakran kínálnak házi készítésű gyümölcsleveket, azaz Compot-ot.

Hol érdemes enni és inni olcsón?

• Piaţa (piacok) : Pár lei-ért lehet pirogot venni, ami az egyik legolcsóbb helyi street food.
• Cantină : Egyszerű kifőzdék, ahol megfizethető áron kaphatsz hagyományos ételeket.
• Plăcintării : Plăcinte-re (töltött pitékre) specializálódott helyek, olcsó és laktató alternatívát kínálnak.
• Egyetemi menzák környéke : Diákbarát árakkal, főleg Chișinăuban

Végezetül álljon itt két étteremlánc, melynek több üzlete is van Kisinyovban. Mi főleg ezeket részesítettük előnyben a piacok mellett.

A La Plăcinte Moldova egyik legnépszerűbb étteremhálózata. Tradicionális moldáv és román jellegű enteriőr jellemzi, főként hagyományos moldáv ételeket kínál, különös tekintettel a plăcinte különböző változataira. A plăcinte-k töltelékei között megtalálható a túró, káposzta, burgonya, hús, alma és meggy is. A plăcinte mellett más hagyományos moldáv ételek is szerepelnek az étlapon (mămăligă, zeamă, sarmale). Megfizethető árfekvés, a helyiek és turisták körében is népszerű.
Weboldal

Az Andy’s Pizza Moldova egyik vezető gyorséttermi lánca, amely az 1990-es évek végén indult. Modernebb, nemzetközi jellegű étterembelsővel rendelkezik, népszerű a fiatalok és családok körében. A pizzák mellett hagyományos moldáv ételeket is kínálnak.
Weboldal

Moldovai közlekedés: Trolik, marsrutkák és egy kis posztszovjet káosz

Ha valaha is úgy érzed, hogy a budapesti 7-es busz egy külön világ vagy, hogy a MÁV pontatlan, akkor készülj fel: Moldova közlekedése egy teljesen új dimenzióba repít. Itt a szovjet időkből megmaradt trolibuszok, marsrutkák és katonai ellenőrzőpontok olyan színes kavalkádot alkotnak, hogy a közlekedés nem utazás, hanem kaland.

Kisinyov közlekedésének ütőere a trolibusz-hálózat. A város 24 trolivonala mintegy 246 kilométeren terül el, és naponta körülbelül 250 ezer utast szállít. A flotta vegyes: a szovjet ZIU-9-esektől kezdve a modern, alacsonypadlós trolikig minden megtalálható. A jegyárak barátiak: egy trolibuszjegy 6lei (kb. 120 forint), míg a buszok és marsrutkák ára valamivel e fölött van. A trolira nem kell előre jegyet venni csak szállj fel, majd a kalauz megtalál (Mert mindig megtalál, még ha a legnagyobb tömegen kell is átverekednie magát) és ad jegyet. Ha szereted a spontaneitást, a marsrutkák neked valók. Ezek a kisbuszok meghatározott útvonalakon közlekednek, de megállnak bárhol, ahol integetsz nekik. Bár a menetrendjük néha inkább irányelv, mint szabály, a helyiek rutinosan navigálnak közöttük.

A helyközi közlekedést szintén marsrutkákkal oldják meg. A központi buszpályaudvarról (Gara Centrale) indulnak a járatok pl. Tiraspolba, Benderbe, Butucenibe stb. A jegyet a pénztárban kell megvenni rájuk (Itt kártyával is tudsz fizetni). A központi buszállomás olyan, mint egy háború utáni romváros, ahol a járatok indulási helyeit csak a helyi boszorkányok ismerik pontosan. A buszok menetrend szerint indulnak. A pontos definíciója a „menetrend szerint” kifejezésnek: „Amikor összegyűlik elég utas ahhoz, hogy a sofőr úgy érezze, megéri elindulni”. Ez lehet 10 perc, de akár 1 óra is. Ezek a minibuszok a fizika törvényeit megcáfolva bizonyítják, hogy egy 14-20 személyes járműbe valójában 30-32 ember, 6 csirke és egy kempingbicikli is befér. A marsrutka-sofőrök a világ legbátrabb emberei – egyik kezükben telefon, másikkal a párát törli az ablakról, vagy épp cigarettázik, harmadikban (igen, valamiért három kezük van) a kormány, miközben 90 km/h sebességgel száguldanak.

Tiraszpolban és Benderben a trolibuszok alkotják a közlekedés gerincét. A két várost a 19 jelzésű trolivonal köti össze, amely 14 kilométer hosszan húzódik, és a Dnyeszter folyón átívelő hídon is áthalad. Jegyet itt is a buszon tudsz venni a kalauztól, melynek ára 3,5 rubel (kb. 80 Ft).

Ha taxival szeretnél közlekedni, akkor a Yandex Go, iTaxi alkalmazások használata javasolt. Több helyen, pl. repülőtéren, buszállomásokon megjelennek a helyi taxishiénák és „jó” áron kínálgatják szolgáltatásaikat. Pl. egy reptérről Kisinyovba fuvar 300-400 lei. A troli meg bevisz 6 lei-ért.

Az autókölcsönzéssel mi nem próbálkoztunk, mivel minden úti célunk elérhető volt tömegközlekedéssel, de elvileg csak annak ajánlják, aki szereti a papírmunkát és tud románul, és/vagy oroszul.

Néhány tipp az utazáshoz

• Mindig legyen nálad készpénz ha utazol. A bankkártyás fizetés itt olyan ritka, mint a jégeső a Szaharában. A buszokon a reptéri busz kivételével csak készpénzzel lehet fizetni.
• A helyi troli közlekedésben egész jól teljesít a Google Maps alkalmazás tömegközlekedésre állítva.
• A járatok menetrendje változó, különösen a marsrutkák esetében. Érdemes előre tájékozódni.

Költségek és pénzügyek

Hivatalos valuta Moldovában a moldáv lei (MDL) 1 lei kb. 21 Ft (2025)

Hivatalos valuta Transznisztriában a transznisztriai rubel 1 rubel kb. 23ft (2025)

Pénzt a reptéren a MAIB bank 24/7-ben nyitva tartó kirendeltségén váltottunk, ahol 300€-ért 5778MDL-t kaptunk. Ez kb. 21 forint / MDL árfolyamnak felel meg. A városban is rengeteg pénzváltó található, amik hasonló árfolyamon váltanak.

Utazás:

• Replülőjegy: 8360 ft /fő
• Szállás: apartman 5 éjszakára 3000 lei (31500 forint /fő). Ennél jóval olcsóbban is megúszható.
• Moldcell-es turista SIM : 50 lei (1050 ft)
• Reptéri taxi: 250 lei (2635 ft / fő)
• Helyi tömegközlekedés (kb. 10 alkalom): 1300 ft
• Kisinyov → Tiraspol marsrutka 57 lei (1200ft)
• Bender → Kisinyov marsrutka 54 rubel (1250 ft)
• Kisinyov → Butuceni marsrutka oda-vissza 84 lei (1800 ft)

Belépők:

• Hadtörténeti Múzeum 10 lei + 10 lei fotójegy (420 ft)
• Kisinyovi Várostörténeti Múzeum 30 lei (630 ft)
• Butuceni Nemzeti Park belépő 10 lei (210 ft)
• Állatkert belépő 30 lei (630 ft)
• Vidámparki mókázás : 90 lei (kb. 1900 ft)

Étkezés:

Négy alkalommal ebédeltünk bőségesen étteremben, ami 987 lei (20727 Ft) + 256 rubel (kb. 6000 Ft) = 13400 Ft / fő

Vásárolni a Local szupermarketben vásároltunk. Az árak a helyi termékek tekintetében jóval olcsóbbak az itthoniaknál. A külföldi termékek kb. olyan áron vannak, mint itthon.

Utazásunk teljes költségvetése a 6 nap 5 éjre kb. 66.000 Ft /fő, de a fentiekből látszik, hogy ennél jóval olcsóbban is meg lehet úszni.

Az utazás adatai

• Utazás ideje: 2025.03.27 – 04.01 (6 nap / 5éj), 3 nap szabadság
• Utazás módja: repülő – Wizz Air, Budapest (BUD) → Chisinau (RMO) → Budapest (BUD)
• Utazás jellege: városnézés, kirándulás
• Utasok száma: 2fő
• Beutazási feltételek:
  
  Személyi igazolvány: Csak az újabb generációs, mikrocsipet, vagy a hátoldalán, az alsó sávban, kódszerű adatsort tartalmazó kártya jellegűek elfogadottak. A beutazás napjától számított még legalább 90 naptári napig érvényesnek kell lennie.
  
  Az ukrán határszakaszon történő belépéshez, valamint a szakadár, ún. Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaság területére történő utazáshoz személyi igazolvány nem elegendő, ahhoz útlevél szükséges. A beutazás napjától számított még legalább 90 naptári napig érvényesnek kell lennie.
  
• Konnektor típusa: normál EU, nem szükséges átalakító
• Ivóvíz: Moldovában általánosan nem ajánlott a csapvíz fogyasztása közvetlenül.

Mikor érdemes Moldáviába utazni?

Ha főként kirándulni, várost nézni szeretnél, akkor a tavasz (április–június), vagy az ősz (szeptember–október) az ideális választás.

Tavasz: 15–25°C, enyhe, napos idő, virágzó természet. A zöldterületek, parkok ilyenkor a legszebbek, és nincs még túl meleg. A turisták száma is alacsonyabb.
Ősz: 15–22°C, száraz, kellemes őszi levegő, színesedő táj. Szüreti szezon a borvidékeken (pl. Cricova, Milestii Mici), ilyenkor különleges események és fesztiválok is lehetnek.