Rimini, Ravenna, San Marino: Komplett útiterv 3 napra, tömegközlekedéssel

Miért éppen ide?

Az utazás nem a klasszikus nyári tengerparti ábrándok jegyében született – Rimini valójában inkább kézenfekvő kiindulópont volt, mint vágyott cél. Ami igazán vonzott, az Ravenna világhírű mozaikjai és San Marino. Riminiből tömegközlekedéssel kényelmesen megközelíthető mind Ravenna, mind San Marino – és végül Rimini is kellemes csalódást okozott.

A küldetés: három teljes nap, ebből kettő hétvégére essen, és csak egyetlen nap szabadság bánja – ez aztán a logisztikai mission impossible. A megoldás? Megváltottam életem egyik legdrágább fapados repülőjegyét 21 259 forintért. Más időpontokban, időtartamra akár 8000 forint körüli áron is találhatsz ide repjegyet szezonon kívül.

Rimini – Egy nap a történelem és a shopping csapdájában

Reggel 7.30-kor landoltunk Rimini repülőterén és mivel szállásunk csak 20 perc sétára volt, úgy döntöttünk, hogy nem buszozunk, hanem – mintegy ráhangolódva a városra – gyalog tesszük meg az utat, ami a gyönyörű napsütésben meg is alapozta a nap hangulatát.

Szállásunk a Hotel Okinawaban volt, ahol megkérdeztük ott hagyhatjuk-e a csomagjainkat, hogy ne kelljen magunkkal cipelni egész nap. Meglepetésünkre a rendkívül kedves recepciós hölgy közölte, hogy nyugodtan elfoglalhatjuk a szobánkat mindenféle felár nélkül azonnal. A szállás választást nem bíztuk a véletlenre – számunkra kulcsfontosságú volt, hogy a közlekedés gördülékenyen illeszkedjen a napi programjainkhoz. Így esett a választásunk erre a helyre, ahonnan pár perc sétával elérhető a Metromare megállója – ez a kissé futurisztikus, kötöttpályás jármű, amiről bővebben a közlekedéses fejezetben olvashatsz. Innen 15 perc alatt már bent is voltunk a város szívében.

Utunk innen Rimini történelmi központjának egyik legfontosabb terére a Piazza Cavour-ra vezetett, amely évszázadok óta a város közéleti és kulturális életének meghatározó helyszíne. A tér elegáns palotákkal, hangulatos kávézókkal és a város egyik jelképével a Pigna-szökőkúttal büszkélkedik, amely már a 15. században is létezett, és a város ivóvízellátásának fontos eleme volt. A tér különösen érdekes lehet Fellini-rajongók számára, hiszen ez az Amarcord több ikonikus jelenetének helyszíne.

A tér mögött található a Castel Sismondo, ami Rimini egyik legkarakteresebb műemléke, melyet maga Sigismondo Pandolfo Malatesta, a város reneszánsz kori hadura építtetett a 15. század közepén – és ha már építkezésre adta a fejét, nem aprózta el. A vár egyszerre szolgált erődítményként, palotaként és hatalmi szimbólumként. Gyakorlatilag ez volt a Malatesta-dinasztia kőbe vésett „névjegykártyája”. Jelenleg kulturális eseményeknek, kiállításoknak ad otthont.

Innen a közeli Piazza Tre Martiri térre sétáltunk át. Ez a tér egy igazi időutazás – a római korban fórum volt, 1932-ben Mussolini is tartott itt beszédet (őszintén: ezt kihagyhatta volna). Nevét három partizánról kapta, akiket 1944-ben itt végeztek ki a náci megszállás idején. A modern tér nyüzsgő, kávézókkal és boltokkal teli, de minden sarka egy-egy történelmi emléket rejt: például az ókeresztény San Francesco-oratóriumot vagy a Julius Caesar-emlékművet. Igen, itt sétálgatott egykor Julius Caesar is, aki állítólag ezen a téren mondta el híres beszédét a Rubicon átlépése után.

Ezek után a szombatonként megrendezendő óvárosi ruhapiacé volt a főszerep. A piac a történelmi belvárosban, elsősorban a Piazza Cavour és a Piazza Malatesta területein, de a szomszédos utcákban is több mint 30 000 négyzetméteren terül el. Itt tényleg mindent is találni: vintage darabokat, helyi tervezők munkáit, olcsó pólót, dizájner hamisítványt, olasz nagymamák által kézzel vert csipkét… A piac minden szombat reggel 7:00 és 13:00 között kerül megrendezésre. Korán kelj, a legjobb holmik hamar elfogynak.

A piac végére érve máris szemünkbe ötlik a monumentális Arco d’Augusto (Augustus diadalíve). Rimini i.e. 27-ben kapta ezt a diadalívet Augustus császártól. Az ív istriai kőből készült. Díszítései között négy kerek medál található, amelyekben római istenek – Jupiter, Apolló, Neptunusz és Roma istennő – ábrázolásai láthatók. Ezek a díszítések a római vallás és propaganda fontos elemei voltak, hangsúlyozva Augustus császár isteni támogatottságát. Ez a legöregebb római diadalív, ami még áll.

A diadalív melletti parkban kicsit megpihentünk rövid megnyugvást hagyva fáradt lábainknak a további megpróbáltatások előtt. A pihenő után, már a vásár is véget ért, így szinte kiürült a környék. Folytattuk hát utunkat a Tempio Malatestianohoz. Sigismondo megint akcióban – ezúttal szerelemből építtetett templomot Isottának. Romantikus? Igen. Nárcisztikus? Nagyon. A templomot Leon Battista Alberti tervezte, de Sigismondo Malatesta álmodta meg – ez az a templom, ami inkább hasonlít egy görög-, mint egy keresztény templomra. Malatesta annyira beleélte magát a reneszánsz szellembe, hogy a saját és szeretője dicsőségére építette, nem pedig Istenére. A pápa oly mértékben felháborodott, hogy gyakorlatilag elátkozta az egész projektet. A kívülről reneszánsz, belül gótikus templom ma mégis Rimini egyik legszebb épülete.

Innen a Corso d’Augusto végén található Ponte di Tiberio (Tiberius-híd) felé vettük az irányt. Az öt boltívből álló, isztriai kőből készült híd építése Kr.u. 14-ben kezdődött Augustus császár uralkodása alatt, és Kr.u. 21-ben fejeződött be Tiberius császár idején, innen ered a híd elnevezése is. A szerkezet különlegessége, hogy az alapozása fából készült cölöpökre épült, ami kivételes stabilitást biztosított számára az évszázadok során. Az 6. században a gót háborúk során megpróbálták lerombolni, de nem sikerült. A második világháború alatt a visszavonuló német csapatok fel akarták robbantani, de a híd ezt is túlélte. Számos földrengés is próbára tette stabilitását, de még mindig áll rendíthetetlenül.

A hídon átsétálva a Borgo San Giuliano negyedbe jutunk, amely a város ékszerdoboza a maga bohém bájával, a szűk, macskaköves utcáival, alacsony színes házaival. Eredetileg a XI. században alakult ki, és évszázadokon át halászok és tengerészek lakták. A negyed különlegességei közé tartoznak a murálok, amelyek az 1980-as évektől kezdve díszítik az utcákat. Ezek a falfestmények a mindennapi élet jeleneteit, híres helyieket és Federico Fellini filmjeinek karaktereit ábrázolják, tisztelegve a rendező előtt, aki itt nőt fel, és aki gyakran innen merített ihletet filmjeihez. Itt találod azokat a kis ristorantékat, tattoriákat és osteriákat, ahol még mindig úgy főznek, mint 50 évvel ezelőtt. Szóval finom ételek, aperitivo és életérzés. Ez a Borgo San Giuliano negyed.

Befejezéseként lesétáltunk a tengerpartra, hogy egy gyönyörű naplementével búcsúztassuk a napot. Azonban a nap valószínűleg nem kapta meg a forgatókönyvet, és pimaszul, a hátunk mögötti szállodákat festette vörösre utolsó sugaraival.

Ez a tengerparti város nemcsak a napozásról és strandolásról szól, hanem elképesztő történelmi kincseket is rejt – ráadásul kellemes olasz lazasággal fűszerezve.

Riminiben a múlt él, a jelen nyüzsög, és a jövő csak annyit üzen: „Aspetta un attimo… előbb élvezzük ki ezt a pillanatot!”

Ravenna – A mozaikba álmodott történelem

Ez a város Olaszország egyik legnagyobb művészeti kincsesládája. Itt minden kő, minden csempe és minden mozaik egy-egy izgalmas fejezet a múltból. Ravenna nem harsány – inkább finoman csalogat, majd meglep színekkel, részletekkel és olyan bizánci csodákkal, amiket nehéz elfelejteni.

Reggeli után – viszonylag korán – a szállástól kb. 5 percre lévő Miramare vasútállomásra indultunk, ahonnan kb. 1 órás utazással értük el Ravennát.

Tipp: Érdemes kombinált belépőt vásárolni a sorban állás elkerülése végett. Kétfajta jegytípus létezik 10,5€ és 12,5€-ért (2025). Ezeket itt tudod megvásárolni. https://www.ravennamosaici.it/en/ticketoffice/ Foglaláskor figyelj az időbeosztásra, mert a Battistero Neoniano-ba és a Galla Placidia mauzóleumba pontos időpontra kell foglalni. Nyitvatartás és egyéb információk: https://www.ravennamosaici.it/en/

Az állomásról először a közeli San Giovanni Evangelista-bazilika esett utunkba. A bazilikát Galla Placidia császárné alapította az 5. században hálából azért, hogy egy viharból épségben megmenekült egy tengeri út során. A középkorban híres zarándokhely lett, és ekkor kerültek bele azok a padlómozaikok is, amelyek különféle jeleneteket – például mitikus állatokat vagy zarándokokat – ábrázoltak. E mozaikok egyes darabjai ma is láthatók a helyszínen vitrinekben. Sajnos az eredeti mozaikok zömét a történelem vihara (és néhány bombázás) elsodorta, de így is megőrzött valamit abból az ősi, szakrális hangulatból, amitől az ember akaratlanul is halkabbra veszi a lépteit. A bazilika ingyenesen látogatható.

Innen a Battistero degli Ariani-hoz indultunk. Ez a keresztelőkápolna az ariánusokhoz tartozott – ők kissé másképp értelmezték Jézus isteni mivoltát, mint a hivatalos egyház, így nem is csoda, hogy mára inkább művészeti kuriózumként tekintünk rá, semmint teológiai állásfoglalásként. A belső kupolamozaik Jézus keresztelkedését ábrázolja, méghozzá olyan részletességgel, hogy még a vízből kikandikáló lábujjak is jól látszanak. Kombinált jeggyel látogatható, vagy a helyszínen 2€-ért automatából lehet jegyet venni.

Ezek után kissé szaporábbra kellett venni lépteinket, mert foglalt időpontunk volt a Galla Placidia mauzóleumba. A mauzóleum az 5. század elején épült, valószínűleg Galla Placidia császárné megrendelésére, vagy sírhelyéül. A mennyezeten látható csillagos égbolt a mennyei szférát szimbolizálja, míg a falakon bibliai jelenetek és szimbolikus motívumok jelennek meg. Érdekesség, hogy valójában Galla Placidia nem nyugszik itt sőt, valószínűleg senki más sem. A császárné Rómában halt meg, és oda is temették. A mauzóleum csak a 12,5€-s belépővel látogatható.

A mauzóleum mellett található a San Vitale-bazilika az egyik leglenyűgözőbb bizánci épület Európában. Az 1500 éves épületben Justinianus császár és Theodora császárné pompás udvartartásukkal együtt ragyog a falakon. A templom különlegessége a nyolcszögletű alaprajz – ami akkoriban nagyon újszerű volt. Ha csak egy helyet nézel meg Ravennában, ez legyen az. A bazilika a kombinált jeggyel látogatható.

A nézelődéssel kicsit elszaladt az idő, így ismét sietnünk kellet, mert a Battistero Neoianoba (Ortodox keresztelőkápolna) is foglalt időpontunk volt. A Neoni püspök által 452-ben díszített keresztelőkápolna a kupolájának mozaikjairól híres. A kupola közepén Jézus megkeresztelése látható a Jordán folyóban. Érdekesség, hogy Jézus itt meztelenül jelenik meg. A Jordán folyót egy ókori folyóisten alakja testesíti meg. A mozaik olyan kidolgozott, hogy szinte halljuk, ahogy Keresztelő Szent János odaszól Jézusnak, hogy „Ez most egy kicsit hideg lesz”. A központi jelenetet körbeveszi a 12 apostol alakja, akik körkörösen haladnak – hatan az egyik, hatan a másik irányból – Péter és Pál „vezetésével”, mint egy szimbolikus körmenetet. A kápolna csak a 12,5€-s jeggyel látogatható.

Közvetlenül a kápolna mellett találjuk az Érseki Múzeumot (Archiepiscopal Museum). A múzeum több, mint egyházi relikviák gyűjteménye. Itt látható például Maximianus püspök elefántcsont trónja (Ivory Throne), ami a középkori luxus egyfajta ultimate szimbóluma, valamint Krisztus harcos ábrázolása is, amely meglehetősen szokatlan a keresztény ikonográfiában. A múzeum egyik legszebb része az apró San Andrea kápolna, amelynek mozaikjai igazi rejtett gyöngyszemek. A múzeum kombinált jeggyel látogatható.

A múzeum után folytattuk utunkat a Szent Ferenc Bazilikához. Ez a 10-11. században épült templom eredetileg Ravenna legrégebbi templomainak egyikét váltotta. Különlegessége a kriptában található üvegpadló alatti vízfelület, ahol még mindig láthatók az eredeti 5. századi mozaikok. Furcsa látvány az elárasztott altemplom, ahol a halak úszkálnak a szentek körül. Már ha dobsz be 1€-t, mert különben elalszik a világítás. Említésre méltó még, hogy Dante temetése is itt zajlott 1321-ben. A bazilika ingyenesen látogatható.

A bazilika mellett található Dante síremléke. Dante mindig is vágyott vissza szülővárosába Firenzébe, de politikai száműzetés miatt nem térhetett vissza. 1321-ben halt meg malária következtében Ravennában. Firenze, amely egykor száműzte őt, később „megbánta” ezt, és évszázadokkal később több ízben kérte Dante hamvainak visszaszolgáltatását. A ravennai szerzetesek azonban titokban elrejtették a földi maradványait egy falfülkében, hogy megakadályozzák elszállítását. 1865-ben, Dante halálának 600. évfordulójára készülve, véletlenül megtalálták a maradványokat egy falba rejtett ládikóban, egy pergamen feljegyzéssel. Ezt követően hivatalosan is újra eltemették a most látható síremlékben. A Dante sírja előtt égő örökmécses olaja Firenze városának ajándéka, és ezt minden évben hivatalosan meg is újítják. Ironikus, hogy a költő, aki az „Isteni Színjátékban” annyi embert küldött a pokol bugyraiba, maga nyugodtan pihen ezen a csendes kis emlékhelyen. Ingyenesen látogatható.

Innen a A Piazza del Popolo-ra sétáltunk. A tér szimbolikus, és gyakorlati értelemben is a város központja. A teret reneszánsz és velencei stílusú paloták ölelik körül, közepén két gránit oszlop áll, tetejükön Ravenna védőszentjeinek, Szent Apollinarisnak és Szent Vitalisnak a szobraival. A környező kávézók árnyas teraszai ideálisak egy rövid pihenőre, mi is beültünk egy kávé erejéig.

Utunk a mai utolsó látványossághoz, a Sant’Apollinare Nuovo bazilikához vezetett. A két oldali mozaiksor lenyűgöző: az apró színes üveg és aranylap mozaikdarabok, egyik oldalon 26 női szentet, míg másik oldalon 26 férfi mártírt ábrázolnak. A bazilika eredetileg áriánus volt, majd ortodox lett, így a mozaikokat is át kellett alakítani az új elvárásoknak megfelelően, például a korábban királyi udvartartást ábrázoló jelenetekből is szentek lettek. Néhány helyen még ma is láthatók az „utómunkálatok” nyomai. Kombinált jeggyel látogatható.

Összegzésként: Ravenna nem csupán egy város a térképen, hanem élő történelemkönyv, a művészet, a hit és az emberi sorsok szövedéke. Minden mozaikdarabja, minden kőfala egy-egy történetet mesél el – olykor szívhez szólót, máskor pedig meglepőt.

Ezek után a vasútállomás felé vettük az irányt, ahol kiderült, hogy a Riminibe tartó vonat délután már csak a főpályaudvarig közlekedik. Oda se neki – gondoltuk –, és elindultunk a 11-es buszhoz, aminek a megállóját éppen áthelyezték építési munkálatok miatt. Erről a Google Maps nem tudott, de sikerült a kiírt indulás előtt 2 perccel a megállóba érnünk. Azonban a busz csak nem akart megérkezni, így arra a következtetésre jutottunk, hogy az bizony már a kiírtnál hamarabb elment, a következővel viszont szerencsésen eljutottunk a szállásunkra. Szóval, hogy te ne járj így inkább legyél ott a megállóban 5 perccel korábban, mert ha a busz hamarabb odaér, nem várja meg a hivatalos indulást. Másik fontos dolog, hogy ints a busznak, hogy fel szeretnél szállni, különben nem áll meg ha nincs leszálló.

San Marino – Miniállam, maxiélmény

San Marino a világ egyik legkülönlegesebb országa. A festői Appenninek ölelésében megbújó, független köztársaság Európa legrégebbi államaként büszkélkedhet saját történelmével, kormányzatával és lenyűgöző középkori váraival. Egy igazi időutazás vár azokra, akik ellátogatnak ide – mintha egy mesekönyv lapjaira csöppennénk.

Szerencsénkre a szállás nagyon jófej volt, és megengedte, hogy otthagyjuk a hátizsákjainkat estig, így nem kellett egész nap cipelni. Reggeli után Metromare-val mentünk be a központi pályaudvarig, majd innen elsétáltunk a közeli Hotel Napoleonhoz, ahonnan a shuttle busz indul. Jegyet irányonként 7€-ért az alábbi oldalon tudsz venni elővételben: https://shop.bonellibus.it/en/search/3
A buszindulás előtt 15-20 perccel érdemes odaérni, mert nincs helyjegy, így előfordulhat, hogy állva kell utaznod, ha nem érkezel időben.

Kb. 1 órás utazás után értünk San Marinoba, ahol a busz a P2 parkolóba tett le bennünket. Innen az üzletekkel szemben a túloldalon induló lépcsősoron tudsz felmenni a felsővárosba a tornyokhoz, csak kövesd a „Torri” útjelző táblákat.

Ahogy megérkeztünk San Marino felső városába, mintha csak egy középkori díszletbe csöppentünk volna. A kanyargós, macskaköves utcák, a sziklára épült házak és a csodálatos panoráma egyszerre nyűgözik le az utazót. Másik szembetűnő dolog, hogy rengeteg ékszereket, órákat, parfümöket, fegyvereket, italokat árusító kis üzlet kínálja portékáit. Ennek oka, hogy San Marino nem része az EU áfa- és adórendszerének (magának az EU-nak sem tagja), viszont vámunióban áll vele. Ez azt jelenti, hogy nincsenek vámok a San Marino és az EU között mozgó árukra. Saját adópolitikát folytat, ami miatt sok termék itt olcsóbb.

Sétánkat a Piazza della Libertà-n (Szabadság tér) kezdtük. Innen minden fő látványosság elérhető kisebb-, nagyobb sétával. A téren áll a A Palazzo Pubblico ami a városháza és egyben a parlament épülete. Itt áll az államalapító Szent Marinus szobra is. Június elejétől szeptember végéig a Palazzo Pubblico előtt fél óránként őrségváltási ceremónia zajlik. Sajnos nekünk ez most kimaradt.

A tér szomszédságában áll a város főtemploma, a Basilica di San Marino. Itt őrzik az állam névadójának ereklyéit. A Belépés ingyenes.

Innen jön a „hegyi szakasz”. San Marino legismertebb szimbólumai a három torony: Guaita, Cesta és Montale, amelyek a Titano-hegy három csúcsán emelkednek. Mind a három látható az ország címerében és zászlaján is. Ezek közül az első kettő látogatható, melyhez kombinált belépőt kell váltani a helyszínen. Ennek ára 11€ (2025), mellyel látogatható az első- és második torony, a városháza, a Museo di Stato, a Nemzeti Galéria, a bélyeg és pénzmúzeum és a Palazzo Graziani. Létezik még egy, a nyitvatartás utolsó két órájára szóló jegy is, melynek ára 5€.

Mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, úgy gondoltuk, hogy előző nap Ravennában adtunk eleget a kultúrának, valamint a tornyok kívülről is impozáns látványt nyújtanak. Esőként – egy kis kaptató után – a 11. században épült Guaita-toronyhoz érkeztünk, mely időnként védelmi célokat szolgált, de börtönként is használták. A turisták zöme csak az első toronyig jut el, pedig a második toronyhoz vezető út is fantasztikus panorámát kínál. Az út a „Passo delle Streghe„, azaz boszorkányok ösvénye nevet viseli, mivel a monda szerint egykoron boszorkányok kergetőztek a sziklatetőn. A tornyokat összekötő út belépő nélkül is használható. A Cesta-torony a Monte Titano legmagasabb pontján (755 méter) épült 13. századi erőd ad otthont a Fegyverek Múzeumának. A múzeum több mint 700 antik fegyvert és páncélt mutat be a középkortól napjainkig. Innen kb. 10 perc sétára található a Montale-torony. Ez a torony nem látogatható, de csendes, természetközeli hangulatú megálló csodálatos panorámával – kevés turista jut el idáig.

Vissza indulva nem akartuk átverekedni magunk a tömegen, és főleg nem – az idefelé már megtapasztalt – apró bogarakból álló, óriási bogárrajokon, így alternatív megoldást kerestünk. Az utolsó toronytól visszafelé indulva kb. 200 méterre balra egy jelzetlen kis lépcsős út fut le, aminek a végén a P7-es parkolóba jutunk. Ezek után csámborogtunk még egy kicsit a szűk kis utcácskákban, majd visszaindultunk az alsóvárosba. Mivel buszunk csak 17h-kor indult, beültünk egy kis helyi étterembe egy ízletes pasta-ra és piadina-ra.

A busz ugyan onnan indul visszafelé, ahol érkezéskor letett. Visszatérve Riminibe búcsúzóul még sétáltunk egyet a tengerparton kagylót gyűjtögetve, majd magunkhoz véve csomagjainkat kisétáltunk a repülőtérre a 22:30-kor induló járatunkhoz.

Tipp: Ha autóval érkezel San Marinoba és nincs kedved felsétálni a hegyre, akkor a P11-es parkolóban érdemes leparkolni, ahonnan felvonóval is feljuthatsz a Monte Titano-ra. A felvonó egy útra 3€, oda-vissza 5€.

Néhány érdekesség:

• San Marino a legrégebbi ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy remete kőfaragó, Szent Marinus (Marino). A monda szerint Marinus Dalmáciából érkezett 301-ben, és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus római császár által üldözött keresztényeket befogadhassa.
• Az állam élén a Nagy Tanács áll, amely 60 tagú. Két államfője (régenskapitánya) van, őket félévenként választja meg a Nagy Tanács.
• Bár San Marino nem tagja az Európai Uniónak, megegyezés alapján használhatja az eurót saját pénznemeként, és joga van saját euróérméket verni.
• San Marinóban 10 év a tankötelezettség. Az alapiskolába 5 évet járnak a diákok, azután 3 évet a középiskolában, majd két évet a még magasabb iskolában.
• 1981 és 2006 között Imolában tartottak Formula–1 nagydíjakat, melyeket hivatalosan San Marinó-i nagydíjnak neveztek, bár a pálya Olaszország területén helyezkedik el, San Marinótól kb. 60 km-re.
• San Marino úgynevezett enkláve, azaz olyan állam, amelynek területét egyetlen másik állam szárazföldi területe veszi körül. Ezen kívül még kettő ilyen létezik a világon, a Vatikán és a Lesothoi királyság a Dél-afrikai Köztársaságban.

Ha csak egy napra érkeznél…

Mindhárom város bejárható egy nap alatt Riminiből indulva. A repülőtérről a 9-es busszal vagy a Metromare-val bejutsz a központi pályaudvarra (Rimini FS), majd onnan a fenti leírásból kiválasztva, hogy téged Rimini, Ravenna, vagy San Marino érdekel, az ott leírtak szerint tudsz haladni. A bejegyzés időpontjában a Ryanair jó időpontokkal repüli ezt a desztinációt. Reggel 6 órakor indul Budapestről és 22:30-kor indul vissza Riminiből.

Közlekedés

Rimini városában a helyi közlekedés jól kiépített és könnyen használható. Két fő tömegközlekedési eszköz vehető igénybe. Mindkettőt a Start Romagna üzemelteti.

Busz

A városon belül sűrű buszhálózat működik, amely összeköti a belvárost, a tengerparti részeket (pl. Marina Centro, Rivazzurra, Miramare) és a közeli városrészeket.

Főbb útvonalak:

• 4-es vonal: A part mentén közlekedik, a vasútállomástól északra San Mauro a Mare-ig
• 7-es vonal: A delfináriumhoz megy
• 8-as vonal: Az „Olaszország miniatűr” parkhoz visz
• 9-es vonal: Kapcsolja össze a repülőteret és a várost
• 11-es vonal: A part mentén közlekedő busz, amellyel gyorsan a belvárosban lehetsz

Metromare – avagy amikor egy busz villamosnak öltözik

A Metromare egy futurisztikus kinézetű jármű, ami leginkább egy metró, busz és villamos légyottjából született hibridgyerek. Nos, technikailag ez egy trolibusz – vagyis egy busz, ami elektromos árammal megy, felső vezetékről kapja az energiát, de kerekeken gördül, nem síneken.

A járgány egy 9,8 km hosszú – a külső forgalomtól teljesen elkülönített – pályán közlekedik Rimini fő vasútállomása és Riccione között, így nem kell megküzdenie a nyári dugókkal. A vonal közel 60 százalékán csak egyetlen kétirányú sáv található, míg a fennmaradó rész két sávos. Az egysávos szakaszokon a járművek mozgását közlekedési lámpák szabályozzák. Összesen 23 perc alatt teszi meg a 17 megállót tartalmazó útvonalat, ami igazán gyors és népszerű közlekedési eszközzé teszi.

Menetjegyek

Jegyet trafikokban, vagy automatából tudsz vásárolni 1,5€-ért, ami 60 percig érvényes. A buszon, vagy Metromare-n is lehet venni a telepített narancssárga automatából 2€-ért. A járműveken bankkártyával is lehet utazni, amit a zöld automatához kell érinteni. Ez jegyet nem ad, az ellenőrnek a bankkártyát kell a termináljához érinteni. Egy bankkártyával csak egy ember utazhat. Ez is 1,5€-ba kerül. A jegyeket felszálláskor minden esetben érvényesíteni kell. Attól függően, hogy QR-kódos, vagy sima jegy, különböző módon. A nem QR kódos jegyet a járműveken található fehér automaták tetején lévő nyílásba kell bedugni és az rábélyegzi az időpontot. Ha QR kódos, akkor a zöld automata alján lévő leolvasó alá tartva kell beolvastatni.

Bejutás a reptérből a belvárosba

Bár nekünk gyalog távolságra volt a szállás, de legegyszerűbben a 9-es busszal juthatsz be a városba, ami a Főpályaudvarig közlekedik. A buszmegálló közvetlen a terminál előtt található és 30 percenként jár. A Metromare talán a nyári nagy dugókban lehet alternatíva, de a megállója kb. 10 perc gyaloglásra van a reptértől.

Távolsági közlekedés

Riminiből kb. 1 óra alatt juthatsz vonattal Ravennába, de Bologna is 1 – 1,5 óra alatt elérhető. Mennek vonatok Milánóba, Velencébe, Firenzébe, Rómába is, de szerintem inkább érdemes az adott városba közvetlenül repülni. Jegyet a vasútállomásokon található automatákból tudsz venni, a központi pályaudvaron jegypénztár is üzemel. A jegyet a peronon felszállás előtt az adott társaság automatájában érvényesíteni kell.

San Marino-ba busszal érdemes menni. A busz a Hotel Napoleon elől indul. Jegyet irányonként 7€-ért az alábbi oldalon tudsz venni elővételben: https://shop.bonellibus.it/en/search/3
A buszindulás előtt 15-20 perccel érdemes odaérni, mert nincs helyjegy, így előfordulhat, hogy állva kell utaznod, ha nem érkezel időben. Van több megállója is a városban, de ott már jó eséllyel csak állva fogsz tudni utazni.

Nekünk mind a helyi, mind a vonatközlekedésben jól működött a Google Maps tömegközlekedés üzemmódban.

Költségek és pénzügyek

Mind Olaszországban, mind San Marinoban a hivatalos valuta az Euró.

Repülőjegy: 21259 Ft, mi a fent részletezett okok miatt drágán vettük. Szezonon kívül, rugalmas időpontokkal 7-8 ezer forintból is megúszható.
Szállás: Hotel Okinawa 2 ágyas szoba 2 éjszakára 35111 Ft, azaz kb. 17600 Ft / fő. Nagyon dicsérték a reggelit, így kértünk azt is. Az 7.5€ / fő / nap. De pl. a Coop boltokban kb. 10€-ért be tudsz vásárolni 2 főre reggelit + vacsorát.
Helyi közlekedés: 5×1,5€ / fő = 7.5€
Ravenna vonatjegy: oda – vissza 11,2€ / fő
San Marino buszjegy : oda – vissza 14€ / fő
Ravenna kombinált belépő a mozaikokhoz: 12,5€ / fő.
Kétszer ettünk étteremben (pizza, pasta stb.): kb. 20€ / fő

Az egy főre eső összköltségünk tehát kb. 71.000 forint, de ez nyilván nem éttermezve, boltban vásárolva, olcsó repjeggyel akár 40 – 45 ezerből is kihozható. Ha pedig csak 1 napra érkezel, akkor akár 10 – 15 ezerből is.

Az utazás adatai

• Utazás ideje: 2025.05.24 – 05.26 (3 teljes nap / 2éj), 1 nap szabadság
• Utazás módja: repülő – Ryanair, Budapest (BUD) → Rimini (RMI) → Budapest (BUD)
• Utazás jellege: városnézés, kirándulás
• Utasok száma: 2 fő
• Beutazási feltételek: Magyar állampolgárok az alábbi úti okmányok valamelyikével utazhatnak be az országba: személyi igazolvány, ideiglenes személyi igazolvány, útlevél, ideiglenes útlevél. Az okmánynak az utazás utolsó napjáig kell érvényesnek lennie.
• Konnektor típusa: 3 pólusú konnektorok vannak. A kettős szigetelésű készülékeket tudod használni.
• Ivóvíz: A csapvíz minősége nagyon jó, biztonságosan fogyasztható.